Úgy érzed kihasználnak? » Lélekélettan

Úgy érzed kihasználnak?

Gondolom volt már sok olyan élethelyzeted, amikor beleadtál mindent egy tevékenységbe, igyekeztél jót cselekedni másokkal, kitartó, fáradságos munkával felépítettél valamit a legjobb szándéktól vezérelve, és aztán …

elmaradt az igyekezeted várt elismerése, teljesen természetesnek vették, hogy megcsinálod, vagy feltételezték, hogy valamilyen hátsó szándékból cselekedtél, vagy másnap már nem is emlékezett rá senki, nem becsülték meg, szinte röpke pillanatok alatt tönkretették, lerombolták, amit építettél.

Ettől rossz érzéseid támadtak, és úgy érezted, hogy csak kihasználják a jószándékod és a segítőkészséged. Aztán ennek ellenére legközelebb is megcsinálod ugyan így, és legközelebb is, aztán megint, és megint … MIÉRT?

Olvastam egy idézetet, amely jól érzékelteti azt az érzelmi csapdát, ami ezt a folyamatot működteti, és sok embernél lehet rá építeni és kihasználni, hogy saját magát kényszerítse különböző cselekvésekre: „Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes”. A jószándék, a jó cselekedet, a segítőkészség, az alkotás, a legjobbat nyújtása valóban az érett Emberi minőség sajátja, és mindnyájan vágyunk erre az állapotra. Ám ha ezek művelése nehéz, akkor még nem ebből a minőségből cselekedtünk, a megnyilvánulás olyan, mintha Emberi minőségből fakadna, de a mögöttes érzelem más, pl. a megfelelési kényszer, ez okozza a nehézséget.

Aki már érett emberként él és szemlél, nem csügged, ha önálló döntéséből származó, örömmel végzett jó tetteit nem értékelik, nem tartják nyilván, nem vigyáznak rá. Egyrészt azért, mert „az út a fontos nem a cél”, az örömforrás maga a tevékenység, nem az elismerés és megbecsülés érzése, hiszen erre már nincs szükséglete. Másrészt érti a munkáját fogadó emberek viselkedését, érzéseit és azok okait, ezért meg sem fordul a fejében velük kapcsolatban a kihasználás, a rosszindulat, az önzőség, nemtörődömség stb. gondolata, hiszen látja mi történik.

Az "olyan mintha" állapotból viszont igen, mert ebben az esetben ott vannak a fel nem dolgozott érzelmi sérüléseink, az ezekből erősödött észlelési szűrőink, melyek érzékenyítenek minket minden olyan szituációra, amely rólunk, vagy az általunk végzett tevékenységünkről, vagyis rólunk szól, ha az nem megelégedettség, elismerés, megbecsülés stb. Ennek is felettébb egyszerű biológiai oka van: ha nem elégedettek velem, veszélyben a csoporthoz tartozás, ez pedig a fajunk genetikájában, az életbevágó kategóriába van beprogramozva.

Akkor érezzük magunkat kihasználva, amikor a befektetett energia, idő, pénz, fáradtság, nem áll egyensúlyban a kapott ellenszolgáltatással, ami lehet pénz, idő, figyelem, elismerés, törődés, fontosság, nélkülözhetetlenség … egyéni szükségletünktől függően.

Amíg azért cselekszünk jót, mert tudjuk, hogy ez a társadalom, a közösség, a család, vagy a saját magunk elvárása, addig mindig megszületnek bennünk a rossz érzések, ha válaszul nem a szükségleteinknek megfelelő honorálás érkezik. Ám, ha ezeket az érzéseket észrevesszük és megértjük, szorgalmas segítőkként nézhetünk rájuk azon az úton, amelyen járva Embernek lenni már nem lesz nehéz, hanem épp ellenkezőleg, egyre könnyebb és könnyebb …

Gondolkoztál már azon, hogy az egyes tevékenységeidhez milyen érzések kötődnek?

Pindrok Beáta
 

>