Kedves Olvasó,
Láttad már azt a mondatot, amit motivációs oldalak, spirituális csoportok és néha még támogató segítők is hangoztatnak?
„Ha József meggyógyult, akkor Neked is menni fog!”
Elsőre inspirálónak tűnhet. Hiszen tényleg: ha valaki túlélt egy súlyos betegséget, miért ne sikerülne másnak is? Mégis, azok, akik ezt hallják, gyakran nem megkönnyebbülnek – hanem összetörnek. És talán pontosan ezért kattintottál most ide, ezzel a kérdéssel a szívedben:
Miért nem gyógyulok meg, ha másoknak sikerül? Nem gyógyulok, miért? Miért nem múlik a betegségem?
Ez a cikk Neked szól. Mert a válasz nem az akaraterő, nem a pozitív gondolkodás, és nem is az univerzum iránti bizalom hiányában rejlik – hanem valami sokkal mélyebb különbségben.
Miért nem gyógyulok meg – ha másoknak sikerül?
A gyógyult példaképek – köztük én is – gyakran válnak akaratlanul is összehasonlítási alapokká. A környezet, a család, a segítők, sőt maga a beteg is így gondolkodik:
„Ő meggyógyult. Ugyanazokat csinálom, mint ő. Akkor nekem miért nem megy?”
De van egy kulcsfontosságú különbség, amit ritkán mondanak ki:
A gyógyulásban nem az számít, hogy mit csinálsz – hanem, hogy belül mi történt meg.
Ez a különbség nem látszik kívülről. Mert lehet, hogy ugyanazokat a gyógyteákat isszuk, ugyanazokon az online programokon veszünk részt, vagy hasonló gondolatokat fogalmazunk meg – de a belső erőforrásrendszer, amelyből ezek fakadnak, teljesen eltérő lehet.
És igen, lehet, hogy benned pszichés akadályok állnak a gyógyulás útjában, amelyeket nem tudsz egyszerűen „legyőzni”, mert azok nem akarat-, hanem erőforrás-alapú gátak.
Lassú gyógyulás okai: A test-lélek kapcsolat hiánya
Kedves Olvasó,
Tudom, mit szeretnél: hinni, bízni, nyugodtnak maradni, látni magadat gyógyultan, nem félni, megélni az élet örömeit.
Tudod, mit éltem én? Pontosan ezt. De nem azért, mert eldöntöttem. És nem azért, mert megerősítettem, felmondtam vagy gyakoroltam.
Azért, mert ez belülről természetessé vált. Nem kellett hinnem benne, mint egy céltudatos elhatározásban – egyszerűen éltem.
„Akinek természetes, hogy kék az ég, az nem írja ki post-itekre, hogy az ég kék.„
Amíg valamire emlékeztetni kell magadat, meg kell erősíteni magadban, addig az még nem a Tiéd. És ez nem kudarc. Ez a valódi kiindulópont.
Bio-pszicho-szociális gyógyulás: Hogyan építs belső erőt?
Sokakban felmerül ilyenkor a kérdés: hogyan támogassam a gyógyulásom, ha nem érzem, hogy képes vagyok rá? Erre nem technika a válasz, hanem az, hogy épül-e benned a belső erő, a kapcsolódás önmagadhoz.
Ez a belső munka válasz lehet arra is, miért nem gyógyulok meg akkor sem, ha minden tőlem telhetőt megtettem.
A példaképek nyomása és az önvád spirálja
A spirituális, vagy önismereti klisék – legyenek bármennyire is jószándékúak – gyakran nem gyógyítanak, hanem rombolnak:
- „Lásd magad gyógyultnak!”
- „Dönts a gyógyulás mellett!”
- „Ez már csak a gyógyulási fázis!”
- „Ne félj, az elme mindent megold!”
És ha mégsem sikerül, akkor jön az önvád:
„Talán nem hittem eléggé…”
„Lehet, hogy elrontottam valamit…”
„Mi a baj velem, ha Józsefnek sikerült, nekem meg nem?”
Ez az a pont, ahol az ember már nemcsak a testével küzd – hanem a saját önértékelésével is. A lassú gyógyulás okai gyakran nem fizikaiak, hanem lelki és szociális gyökerűek. És ezt a terhet legbelül viseled. Csendben, kimondatlanul, de épp ettől még nyomasztóbban. Mert nem mersz beszélni róla. Nem mered kimondani, hogy nem tudsz megfelelni az elvárásoknak – hiszen rajtam kívül senki nem kérdezi meg tőled ezt. Csak elvárják.
– Lélekélettan portré a belső gyógyulás pillanatáról
Miért nem gyógyulok meg – és hogyan kezdődhet el mégis?
A valódi gyógyulás nem célkitűzés, nem akaraterő, nem vizualizációs gyakorlat. Hanem egy belső érési folyamat eredménye.
A gyógyulás akkor történik meg, amikor belső kapcsolataid önmagaddal helyreállnak. Amikor már nem kell erőlködnöd a pozitív érzésekért – mert azok megérkeznek maguktól.
És ehhez idő kell. És tér. És egy olyan kísérés, ami nem teljesítményként, hanem belső állapotként tekint a gyógyulásra.
Ezt tanítjuk a Lélekélettanban. És ezt adja a Lélekélettan Mentor Program: támogatást a belső erőforrások gyógyuláshoz való kiépítéséhez. Mert a gyógyulás valóban egy bio-pszicho-szociális gyógyulás, és nem pusztán egy testi tünetmentesség.
Végszó – és talán egy kezdet
Ne szégyelld, ha még nem gyógyultál meg.
Ne vádold magad, ha még keresed az utat.
És főleg: ne akard olyan erővel, hogy közben elveszítsd önmagad.
A gyógyulás ott kezdődik, ahol az önvád véget ér.
És ahol nem máshoz hasonlítod magad – hanem először végre igazán önmagadhoz.
Szeretnél erről beszélni valakivel, aki nem ítélkezik?
A Lélekélettan Mentor Programban egy biztonságos, mély, emberi tér vár Rád.
Első lépésként szeretettel hívunk egy ráhangoló online beszélgetésre, ahol nem kell bizonyítanod semmit.