„A kliensnek céljai vannak. Nincs betegségtudata. Meg akar gyógyulni. A gyógyulási fázisban van.”
Kedves Segítő,
Ugye ismerősek ezek a mondatok? Talán te is megkönnyebbültél már egy-egy ülésen, amikor ezeket hallottad. Hiszen látszólag minden rendben: a kliens pozitívan gondolkodik, céltudatos, tisztában van a helyzetével, elkötelezett. Olyan mondatai vannak, amelyeket jó hallani. Bíztatóak. Megnyugtatók.
És mégis… valami nem mozdul.
A gyógyulás késik. A tünetek maradnak. A belső változás nem követi a pozitív kijelentéseket.
És akkor talán felmerül Benned is a kérdés:
Miért nem múlik a betegségem – vagy inkább: az övé –, ha már minden tanács elhangzott?
Tanult mondatok – elvárt gondolatok
A Lélekélettan szemlélete szerint a gyógyulás nem attól indul el, hogy valaki tudja, mit kellene gondolnia vagy éreznie. És főleg nem attól, hogy ezeket ismétli is.
Sokan megtanulják, hogy mit illik mondani gyógyulási helyzetben:
- „Meg akarok gyógyulni.”
- „Ez már csak a gyógyulási szakasz.”
- „Nincs betegségtudatom.”
- „Minden fejben dől el, én eldöntöttem.„
- „Bízom a folyamatban.”
De ezek gyakran nem belső növekedésből, hanem külső elvárásból születnek.
Tanult mondatok ezek – mert megtanultuk, hogy így kell „gyógyultan gondolkodni”.
A család, a segítők, a közösségek is megerősítik ezt. A kliens pedig megfelel – hogy mások is megnyugodjanak.
Csakhogy… ő maga közben egyre távolabb kerül önmagától.
A belső és a külső akarat nem ugyanaz
A kliens látszólag gyógyulni akar. De, amit valójában hallunk:
„Tudom, hogy ezt kell mondanom. Tudom, hogy most hinni kell. Tudom, hogy ezt várják tőlem.”
Ez nem belső vágy – hanem belsővé tett elvárás.
És itt jön a töréspont:
Ha a segítő nem ismeri fel ezt a különbséget, akkor ő maga is belép a klisék illúziójába.
A Lélekélettan egyik legfontosabb felismerése:
A gyógyulás nem attól gyorsul fel, hogy jól „mondjuk” a megfelelő mondatokat.
Hanem attól, hogy belül létrejön az az erőtér, amiből ezek a gondolatok valóban megszülethetnek.
Ezért kérdezzük mi segítőként:
„Valóban hiszel benne – vagy csak tudod, hogy hinni kell?” „Valóban érzed, hogy ez már a gyógyulási fázis – vagy csak tudod, hogy most ez következik?” „Ezek a célok tényleg belőled fakadnak – vagy inkább a külvilág elvárásai?”
Két út – kétfajta kísérés
A gyógyulásnak nem egy, hanem kétféle útja van – és ez segítőként kulcsfontosságú különbség:
1️⃣ Amikor a belső erőforrások már adottak
Ekkor valóban csak végig kell kísérni a klienst. Ott van a stabilitás, az érzelmi tér, az önazonosság. Csak egy emberi jelenlét kell, hogy ezt meg tudja tartani. Ilyenkor a gyógyulás viszonylag gyors, és a tünetek természetes ritmusban oldódnak ki.
Ez azonban a ritkább eset.
2️⃣ Amikor az erőforrásokat még ki kell építeni
Itt kezdődik az igazi munka. Ez a hosszabb, sokszor fájdalmasabb út – de ez az, ahol valódi csoda történik.
Amikor nem a mondatokat erősítjük, hanem azokat az alapokat, ahonnan valódi belső döntés, kapcsolat és bizalom születik:
- Önbecsülés
- Belső biztonság
- Testérzetekkel való kapcsolat
- Autentikus érzésekhez való hozzáférés
Mert a belső erőforrások nélkül nincs gyógyulás, csak látszatmozgás.
Miért nem múlik a betegségem – amikor minden „rendben van”?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnád:
Mert a gyógyulás feltétele nem a mondatok szintjén dől el.
Hanem ott, ahol a mondatok megszületnek – vagy még nem születhettek meg.
A Lélekélettan Mentor Programban ezért nem azt kérdezzük, mit gondolsz – hanem azt, hogy ez a gondolat belőled született-e.
És ha nem: akkor ott kezdjük. Mert a valódi gyógyulás ott kezdődik, ahol a belső erőforrások épülni kezdenek.
Segítők figyelmébe – „Miért nem múlik a betegségem?” – ez rólunk is szól
Ez a felismerés nemcsak az érintettekre, hanem ránk, segítőkre is igaz.
Mentálhigiénés szakemberek, coachok, terapeuták és önkéntes kísérők is megerősítették: a Lélekélettan nemcsak a klienseik munkáját mélyítette el, hanem saját belső folyamataikat is kibontotta.
Aki másokat szeretne támogatni a gyógyulásban, annak először saját belső erőforrásait kell megerősítenie. Ez nem gyengeség, hanem a hitelesség záloga. A Lélekélettan Mentor Program ebben is segít.
Szeretnél erről beszélni valakivel, aki nem az elvárt válaszokat várja – hanem az igazi hangodra kíváncsi?
A Lélekélettan Mentor Program egy biztonságos, emberi tér, ahol nem kell jól lenni, nem kell „pozitívan gondolkodni” – csak elindulni.
Most indul a nyári szemeszter! Ha megérintett a cikk, itt az idő, hogy csatlakozz hozzánk – akár érintettként, akár segítőként.
Szeretettel hívunk egy ráhangoló online beszélgetésre, ahol végre önmagadként szólalhatsz meg.