Egy előadás, ami arcul csap – és közben békét sugároz
János története nem egy tervezett út, hanem egy sorsszerű pillanat nyomán indult el. Egy előadásra ült be, ahol valaki a csontrák történetét mesélte el – nem patetikusan, nem tanítóként, hanem hiteles jelenléttel, méltósággal, békével.
„Ez arcul csapott. De nem fájdalmasan – inkább úgy, mint amikor végre felébredsz. Tudtam, hogy ennek köze van hozzám.”
Ez volt az első pillanat, amikor megérezte: ezek az emberek más rezgésen működnek. De mégsem fölötte. Nem leereszkedve. Nem tanítani akarnak – csak jelen vannak.
János története az egyenrangúságról és a méltóságról szól
János számára a legnagyobb fordulat nem a tartalomban volt – hanem az emberi kapcsolat minőségében. Nem kellett szerepet játszania. Nem kellett megfelelnie.
„Azt éreztem, hogy végre nem alá-fölé rendelt viszonyban vagyok. A saját batyum jöhetett velem. Nem kellett szégyellnem, hogy tele van kövekkel.”
Ez az élmény volt az első kulcs. Egy újfajta bizalom: nem elég csak tanulni – meg is kell érkezni valahová. Olyan emberek közé, akik tudják, mit jelent méltósággal jelen lenni.
A változás, ami nem kényszerített – de nem is engedett visszaaludni 
A Lélekélettan Mentor Program nem gyors megoldásokat kínált. Nem „motivációs löketeket”. Hanem rendszerszintű átalakulást. Olyan belső munkát, ami lassan, de biztosan beépül.
„A program beépül. És egyszer csak rád szól: héé, itt és ott változtass. Ez már nem stimmel. És nem lehet úgy tenni, mintha nem vetted volna észre.”
Az átalakulás folyamata nem egyenes vonalú. János számára ez néha fájdalmas, de szükségszerű mélységekbe vitt:
- Érzelmi megélések a tanulás közben
- Önfegyelem, figyelem, belső beszélgetések
- A szavak új jelentésének mély megértése
„Nem lehet csak tanulni. Érzelmileg is hozzá kell érni. Akkor kezd működni.”
János története a komfortzóna elhagyásáról is szól
A tanulás során nem csak információk kerültek a helyükre, hanem egy új rendszer kezdett épülni belül. Egy olyan rendszer, amelyben János felismerte:
- Melyek azok a hiedelmek, amik már nem szolgálják
- Mely pontokon kell vállalni a felelősséget
- Melyek a saját ritmusai – és hol van szüksége türelemre
„A közösen megkezdett munka mindig közös is maradt. Nem volt nyomás, de volt felelősség. És az működött.”
„A történetem talán másnak is utat mutat. Én már jobban érzem magam a saját bőrömben.”
Önbizalom, testtudatosság és új nyelv
János története nem egyik napról a másikra változott meg. De a külső visszajelzések lassan megerősítették a belső változást.
- A testtartása, mimikája, hangja megváltozott
- A környezete másként kezdett kapcsolódni hozzá
- Megtanulta értelmezni a saját testi tüneteit a GNM szempontjai szerint
„Nem könnyű, nem mondom, hogy nem fáj. De minden fájdalom egy újabb réteg leválása. És most már értem, hogy miért kellett. Ez a program tud valamit. És működik.”
János története nem lezárult – hanem épp most kezd kibontakozni 
A történet nem a happy endnél ér véget. János még tanul, még építkezik, még keres. De már nem céltalanul. Már nem a múlt fogságából.
„Ma jobban érzem magam a saját bőrömben, mint valaha. És ez mindent megér.”
Mit adhat János története Neked, Kedves Olvasó?
Ez nem csak egy ember története. Ez bárkié lehet. Aki volt már elakadva. Aki érezte már, hogy „valami nem stimmel”. Aki vágyott már arra, hogy valaki egyszer ne megváltoztatni akarja, hanem csak jelen legyen mellette.
A Lélekélettan ezt kínálja:
egy társ az úton,
egy rendszer, ami segít újraértelmezni a világot,
és idő, hogy biztonságban kibonthasd a valódi éned.
János üzenete azoknak, akik még keresik az utat
„Ha csak egyvalaki van most ott, ahol én voltam… akkor azt mondanám:
Nem kell készen lenned. Nem kell erősnek tűnnöd.
Csak legyél jelen.
A Lélekélettan nem varázslat. De olyan emberekkel hoz össze, akik már jártak ott, ahol Te most vagy.
És ha engeded, nem fognak megváltoztatni – hanem segítenek, hogy végre felépítsd azt az ént, akit mindig is kerestél, de eddig nem kaphatott teret a félelmeid, a megfelelés, és a régi minták mellett.
Mert a Lélekélettan szemléletében nem romantizáljuk a „visszatalálást önmagunkhoz” – hanem hisszük, hogy a valódi munka az, amikor lerakjuk mindazt, amit ránk írtak, és megteremtjük, aki valójában lenni szeretnénk.”
Ráhangoló online beszélgetés
Ha János története megszólított Téged, és úgy érzed, szeretnéd megtapasztalni, hogy milyen lehet egy valóban mély, emberi kapcsolódásra épülő folyamatban részt venni – akkor várunk szeretettel egy biztonságos, ráhangoló online beszélgetésre.
Itt még nincs elköteleződés, csak jelenlét.
És egy halk kérdés: Mi lenne, ha Te is elindulnál?
🔜 Fontos: a nyári szemeszter augusztusban indul, és csak 8 főt fogadunk – jelenleg még néhány hely elérhető.
💖 Ha tetszett, amit olvastál, kövess, lájkolj vagy oszd meg ezt a cikket másokkal is – lehet, hogy épp ezzel adod meg valakinek a kezdő lökést a saját útjához.
Más ember lettem – és már jól érzem magam a saját bőrömben
A történetem, vagyis Találkozásom a Lélekélettannal, egy sorsszerű, nem tudatos útkeresés eredménye, fogalmazhatok úgy, hogy a Gondviselés is közrejátszott. Egy Egészségnap Pétervására helyszíne ez, ahol egy eleinte számomra túl komoly tekintetű Ember a mikrofonhoz állva Előadásába fogott. Nyugodt és határozott fellépése, békét sugárzó tekintete, hangszíne ehhez az összképhez viszonyítva egy számomra akkor még félelmetes, kegyetlen, igazságtalan, érthetetlen, Élet elleni témát kezdett el:
„Csontrákom története” - szinte arcul vágott, hogyan lehet ezzel a témával ilyen bátran színpadra állni, hogy lehet erről egyáltalán beszélni -és még kiegyensúlyozottan is, nyugodtan is és ráadásul finom hangrezgéssel. Döbbenet! – közben lepörögve bennem az, hogy ennél kisebb problémákkal én már rég bepánikoltam, kétségbeestem, szinte össze tojtam magam, féltem -és amúgy is az Élet múlásának esélye egy katasztrófa. – Döbbenet ismét, hogy ez az Ember, ez a hangszín, -Ő, a magas színpadon álló Ember – nem csak a tekintetemet késztette magasabbra, hanem ez emelkedő magasság, valami mást szikrát is gyújtott a lelkemben, a hallásomnak is kedves lett ez a rezonancia és úgy lökött egyet rajtam. Egyik pillanatról a másikra, semmi másra nem tudtam gondolni közben, hogy „ezzel” az Emberrel nekem beszélgetnem kell, látnom közelről, hogy mitől tud ilyen lenni, mitől tud számomra egy eddig ismeretlen Ember, de mégis új értéket képviselni.
Beszélgettünk, és ismeretlenül is, de kedves volt, és figyelt rám, a szó legnemesebb értelmében, amit azon életszakaszomban, akkor tájt nem tapasztaltam. Mellette állt – gondoltam- párja, és Ő is valahogy ugyanazokat az energiákat képviselte, azt éreztem, -tán pillanatra irigykedtem is, hogy milyen jó ilyen Emberpárt látni, és mennyire megtisztelő, Velük beszélgetni. Hú- pedig idegenek- pedig sokkal magasabb rezgésen működnek, mint én, és látni, érezni, hogy okosabbak, tanult Emberek és mégsem érzem azt, mint addigi életszakaszaimban, hogy alacsonyabb rendű vagyok. Adtak valami belső nyugalmat és bemutatkozhattam és most már tudtam, hogy Beáta és József.
Az egyenrangúság érzés, az, hogy bárhonnét is kerültem oda, egy vándor vagyok a saját tarisznyámba csomagolt élethelyzeteimmel, érzéseimmel, tudás hiányommal, Emberként, békével, szelíd barátságos hangnemben szólítottak meg, amiből csak azt érezhettem, hogy végre természetesen viselkedhetek, szólalhatok meg, és még figyelnek is rám, hallják a hangom és hallathatom sajátom.
A közösen megkezdett munka, mindig közös maradt, folyamatosan egymásra épülő, és türelmes, azaz „bevártak”, nem hagytak le, a nem mentek előre, sőt az elakadásoknál visszaléptek, segíteni tovább lépni a tanulásban, a megértésben. A saját tudati és érzelmi és lelki állapotomhoz kapcsolható volt mindig a tudásanyag, mert vissza lehetett térni ismételni, de ha lendület és jó megértés szakasz volt, akkor lehetet kibontakoztatni a megélési és megértési élményeket, kölcsönösen, és valóban csoportmunkával lehetett építkezni. De az érlelődés folyamata abból is látszott, hogy nem kellett szóvá tenni, hogy héé ne haladj nagyon előre az anyagban, mert magamtól a program felépítéséből rájöttem, hogy tanítja a sikerélmények mellett a türelmet is, hogy csak addig „szárnyalj felfelé” amíg a szárnyak (tudás) megedzett izmai biztosan fent tartanak.
A legjobb szavak a folyamatokra: kifinomult, tapasztalatokból és át-jól megdolgozott meggyőződésekből felépített, ön azonos munka, egy hatalmas tudás alapon megépített folyamat „kezdet”
Fő változások: felborítja, felbolygatja, felkutatja a mindennapokat, és tűvé tesz a legmélyebb rétegeit a léleknek, érzelmeknek, tudásnak. Azaz kimozdít a komfortzónából és gondolkodásra ébreszt, késztet, rácsodálkoztat, de meg is értet sok működési folyamatot, miközben le is nyűgöz a tökéletesen megalkotott Emberi működésrendszerről.
Ha napi szinten foglalkoztam a tananyaggal és figyeltem érzelmi és lelki sőt testi reakcióimat, mindig az lett a következtetésem, hogy ez a program tud valamit, és működik!!!
Fokozatosan beépülve változtatott rajtam, megértésekben, rálátásokban, működésemben, és ébresztőt tudott fújni, hogy héé , itt és ott változtatni szükséges a hozzáállásomon. Nagy értéke a programnak a minőségibb szóhasználat, fő tanítása az Emberi Minőségű Ember felfedezése, megtalálása, azért való munkálkodás, olyan egyszerű „kulcsokkal”, mint a szavak jelentésének értelmezése, azok mindennapi használata, sőt, hogy mit gondolunk, mit mondunk saját magunkról.
Tudtam a szókészleteimben újakat felvenni, cserélni, megtanultam alkalmazni!
Önbizalom, önbecsülés terén van még hová fejlődni, de már nem a lejtőn lefelé pályán mozgok.
Mindennapi életemre hatással van, a környezetem visszajelzései alapján is így van, azaz más jelenik meg az arc mimikán, a gesztusokban, és más minőségű mondatok hagyják el a számat. DE! – nem varászütés, nem azonnali átírása a félelmeknek, hiedelmeknek, mintáknak, szokásainknak, - tény, érzelmileg is hozzá kell érni, fejlődni, és az önvédelmet finoman hangolni kell, hogy másabb észleléseket, megoldásokat engedjen meg.
Amire már tudatosan és érzelmileg is tudtam figyelni, végig kísérni, az két helyreállítási folyamatom, ahol már tudtam, mely agyi területhez van bekötve és miért vagyok érzékenyítve rá és mi zajlik le helyreállítás közben. Nem könnyű, nem mondom, hogy nem fáj- de megéri, megérteni !!!!
Ezeket hívják tényeknek, bizonyítékoknak. Ami szintén az, hogy sokkal jobban érzem magam a saját bőrömben, mint korábbi életszakaszomban.