🌿Az áldozatszerep lelki csapdája: belülről bénít, kívülről elvárják, hogy lépj ki belőle
Kedves Olvasó,
Voltál már olyan helyzetben, amikor érezted, hogy bajban vagy, de még sincs jogod panaszkodni?
Amikor már a „negatív gondolat” is bűnnek számít?
Amikor már attól is félsz, hogy őszintén elmondd a fájdalmaidat, nehogy valaki megvádoljon: „Mégis mit vársz? Azzal csak megerősítetted az áldozatszerepet!”
Az egyik legártalmasabb tanács, amit valaha egy szklerózis multiplexszel élő ember hallhat:
„Ha meg akarsz gyógyulni, lépj ki az áldozatszerepből!”
Ennek az elvárásnak a lelki hatásai sokszor súlyosabbak, mint maga a diagnózis.
❗️ Miért nem működik az „lépj ki az áldozatszerepből” típusú tanács?
„Hajléktalan vagy? Vegyél házat!”
Elborzasztó? Cinikus? Abszurd?
Mégis, pontosan ilyen a tanács: „Ne legyél áldozat, ha gyógyulni akarsz!”
A hajléktalan nem azért nem vesz házat, mert nem akar. Hanem mert nem tud.
A szklerózisos beteg nem azért ragadt bele az áldozatszerepbe, mert tetszik neki. Hanem mert az a konfliktus, amely a betegség kialakulásához vezetett, épp ebben a szerepben zárta őt csapdába. ⚠️
Az áldozatszerep gyakran nem választás, hanem mély túlélési reflex. Egy adaptív válaszreakció a kontrollvesztés, kiszolgáltatottság és jövőbeli kilátástalanság megélésére. 🧭
🧬A bio-pszicho-szociális összefüggés: a test nem hazudik
A szklerózis multiplex pszichodinamikai és újmedicinás megközelítésben olyan élethelyzetekhez kapcsolódik, ahol az érintett mély egzisztenciális tehetetlenséget él meg. Ilyen lehet, amikor valaki jövőbeni terveit fenyegető bizonytalanságot érez, amikor úgy érzi, nem tud menekülni, védekezni vagy harcolni egy adott helyzetben. 🚷
Gyakori a mozgással (harc, menekülés) kapcsolatos ellehetetlenülés élménye, a kontroll elvesztésének érzése, vagy az a belső parancs, hogy „meg kell állni”, „meg kell fagyni”. Ide kapcsolódik a hullareflex enyhe, krónikus megnyilvánulása is, amikor az illető tudattalanul is a túlélés érdekében leállítja az aktivitását. 🛑
A konfliktus lehet kapcsolati is:
👉 valaki mások terveit valósítja meg, nem a sajátját
👉 olyan félelmet él meg, mintha elveszítené az édesapja védelmét, és nincs hova fordulnia
👉 az érzés, hogy „a semmibe zuhanok”, nem tudok megkapaszkodni, nincs kilátás, nincs esély
🧩Áldozatszerep és önhibáztatás: a legmélyebb belső feszültség forrása
Az áldozatszerep nem választás.
Sokszor ez maga a megélt valóság, ahol a test és a lélek olyan fokú tehetetlenséget él meg, amit nem lehet egyetlen pozitív mondattal sem átírni.
A gyógyulás nem azzal kezdődik, hogy valaki kilép az áldozatszerepből, hanem hogy felismeri, milyen mélyen beleragadt – és azt is, hogy nem állnak rendelkezésére azok a bio-pszicho-szociális erőforrások, amelyek szükségesek lennének a kilépéshez.
A valódi gyógyulás nem a viselkedés megváltoztatásával, hanem az erőforrások tudatos felépítésével kezdődik.
⚠️Az elvárás traumája: klisék, mint belső zsarnokok
„Ne panaszkodj, ne rinyálj, ne legyél gyenge, ne hagyd el magad!”
Csupa jótanács, ami valójában megakadályozza a feldolgozást.
Amikor a gyógyulás előfeltételekhez van kötve:
👉 „csak akkor gyógyulsz meg, ha pozitívan gondolkodsz„
👉 „ha kilépsz az áldozatszerepből”
👉 „ha a hited erősebb”
👉 „ha már nem félsz”
Az érintett a kudarcát nem a betegségnek, hanem önmagának tulajdonítja.
🧠 Az áldozatszerep nem döntés, hanem túlélési mechanizmus
Ez egy önsorsrontó spirált indít el:
👉 Egyre mélyebb önhibáztatás,
👉 Egyre több külső elvárásnak való megfelelési kényszer,
👉 Egyre kevesebb belső kapcsolat az érzésekkel,
👉 Egyre kevesebb esély a valódi gyógyulásra.
🌱 A megoldás: erőforrásépítés és elfogadás
A gyógyulás nem a szerepből való kilépéssel kezdődik, hanem az önmagunkkal való őszinte kapcsolat helyreállításával.
A szklerózisos betegnek nem azt kell megértenie, hogy mit csinált rosszul, hanem azt, hogy milyen lelki nyomás alatt él, aminek már nem tud megfelelni.
A megoldás az, hogy belső erőt épít.
Ez az, amire a legtöbben soha nem kaptak eszközt. Sem a családban, sem az iskolában, sem a társadalmi közegben.
A belső erő nem azt jelenti, hogy valaki „nem panaszkodik” vagy „mindig mosolyog”.
Hanem azt, hogy kapcsolatban van önmagával, felismeri a belső mozgásokat, és ezekből táplálkozik. ✨
Aki erős belül, annak nem kell kilépnie az áldozatszerepből, mert meg tudja élni és feldolgozni a saját valóságát – és így nem maradhat áldozat.
Ez a valódi gyógyulás alapja.