Mire jó egy betegség?
– „Nincsen rózsa tövis nélkül” –
Ha beköszön az életünkbe egy betegség, többnyire rossz érzések sorozatát indítja el bennünk, minél súlyosabbnak gondoljuk az elváltozást, annál inkább.
Ez a folyamat hagyományos meggyőződésrendszerünk következménye, miszerint a betegség baj és kiszámíthatatlan veszélyforrás, így a legjobb amit tehetünk, hogy küzdünk ellene.
Nézelődjünk kicsit egy másik nézőpontból, talán megenyhülnek érzéseink a betegségek irányába.
Amikor betegek leszünk, vagy környezetünkben betegszik meg valaki, a számunkra fontos kapcsolódásaink – például az élethez, szerettünkhöz, tevékenységhez stb.- veszélybe kerülnek, még ha nem is fogalmazódik sokszor ez így meg bennünk. Ez a veszély érzés az, ami jó gyógyulási eredményt biztosító megoldás keresésére ösztönöz bennünket.
Ha olyan elváltozásról van szó, melyből keveseknek sikerül felépülni, vagy van személyes rossz tapasztalatunk, akkor a protokoll eljárások mellett, vagy helyett más lehetőségeket is keresünk.
A veszteség lehetősége miatt érzett félelem hatására, olyan módszerekhez is hajlandók vagyunk fordulni, melyek addigi meggyőződésrendszerünkkel nem teljesen egyeznek. Ezzel lehetőségünk nyílik a megoldás keresés alkalmával körülnézni hiedelmeink háza táján. Mivel egészségünk az életünk biztosítéka, így nézeteinkben olyan változtatásokra is hajlandók vagyunk érte, amit egyébként nem tennénk meg.
Szerencsés az a helyzet, ha érzelmi érettségünk lehetővé teszi az új információk, nézőpontok befogadását, és így sikeresen alkalmazhatjuk az ezt megkívánó eljárást. Ilyen esetekben egy-egy betegség meggyorsíthatja a meggyőződéseink átformálását, mely az életünk más területére is kihat majd.
Nehezebb a dolog, ha meggyőződés rendszerünk, és ennek következtében érzelmi érettségünk pillanatnyilag nem alkalmas az új típusú megoldások eredményes használatára. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk olyankor, amikor a hagyományos gyógymódok hatástalanságáról vagy veszélyességéről már meg vagyunk győződve, tudjuk, hogy azt nem akarjuk választani, és elég nyitottak vagyunk az új nézőpontok befogadására – ilyen például a természet működési törvényein alapuló biologikus ismeretek, – de érzelmileg még nem tudjuk a megoldással, gyógyulással kapcsolatos felelősséget a szükséges mértékben felvállalni. Betegségeink ilyenkor hatalmas lehetőségek, érzelmi felnőtté válásunk elősegítésére, ha megtaláljuk azt a segítő személyt, aki nemcsak a testi, hanem a lelki támogatásban is hiteles.
Az addig természetesnek vett vélekedés, hogy testünk mindig kiszolgál majd minket tevékenységeink során, egy betegség kapcsán meginog, és felmerül bennünk, hogy talán ezért nekünk is tennünk kellene, így felelősségteljesebb hozzáállásra ösztönöz minket a testünkkel szemben.
„Mit ér a kincs, ha egészség nincs?”
Betegségeinkből való gyógyulásunk tünetei és körülményei, a betegségünk miatt elszenvedett kapcsolati, tevékenységbeli, esetleg anyagi, erkölcsi veszteségeink miatt előállt élethelyzeteink, jó alkalmat biztosítanak számunkra megismerni önmagunkat – érzéseinket, félelmeinket. Ezek ugyanis betegségeink alapjai, ezzel a megfelelő tudás birtokában, ráláthatunk azokra a viselkedési mintáinkra, amelyeken egészségünk érdekében hosszútávon is célszerű változtatni.
Ezekben a nehéznek megélt helyzetekben a fontosnak, értékesnek gondolt dolgok, tevékenységek, kapcsolatok átértékelődnek, új megvilágításba helyeződnek.
“A betegség után lesz édes az egészség, a baj után a jó, az éhség után a jóllakottság, az erőfeszítés után a pihenés.” (Hérakleitosz)
Szerencsésebbnek mondhatjuk magunkat, ha családtagunk, barátunk betegsége kapcsán, az ő segítése érdekében sajátíthatjuk el mindezeket az ismereteket, nézőpontokat, tapasztalatokat, és érhetünk felelősségteljes emberré az őt segítő folyamatban.
Sokan vannak, akiket megindítanak ezen az úton, a még gyermekkorban megélt betegségekkel kapcsolatos rossz emlékek, vagy más emberek esetei. Ideális, ha a nagyobb elváltozások feladatai, már tudásban és tapasztalatban felkészülten érnek minket.
Az életünkben előforduló kisebb egészségi problémák, lehetőséget adnak a megváltoztatott nézőpontok – például a természet törvényei szerinti – sikeres tapasztalatok megélésére. Ezek segítik az új, betegségekkel kapcsolatos meggyőződéseink kialakulását, így a súlyosabbnak gondolt esetleges elváltozásokat is nagyobb sikerrel tudjuk később végig csinálni.
Ezen csodálatos változásoknak a feltétele, hogy birtokába kerüljünk a természet, benne a testünk és érzelmeink működéséről, összefüggéseiről szóló tudással, megalapozva ezzel a cselekvéshez szükséges érzelmi érés elindítását. Érzelmi alkalmasságunk csak a mindenkori meggyőződésrendszerünk függvényében tud fejlődni, ezért nagyobb betegségek esetén szükséges lehet az érzelmi biztonságot, így a folyamatos lelki nyugalmat biztosító segítő.
Ezek az új, betegségek előidézte helyzetek olyan változtatások lehetőségeit rejtik magunkban, amely lehetőségek eredményes kihasználása, a további életünket minőségileg emelni fogja, értékesebbé és tartalmasabbá teszi.
