Mi a valóság, mi az igazság???

Várok a szökőkútnál a megbeszélt helyen. Lassan rám sötétedik, kigyúlnak a fények, különleges hangulatot teremtve a késő őszi ködben.A találkozás izgalmától romantikus kedélyűvé szépült park, a „gyere, sétálj a melegséget, biztonságot adó lámpáim alatt” hívogatása, a percek teltével lassan fakulni kezd. Arcom megérinti a nyirkos hideg, és az ácsorgásban lehűlő testemet egyre mélyebben átjárja. Ez az érzés mintha egy varázsige lett volna, mert elkezdett megszürkülni az addig kedves látvány, és vele az ünneplőbe öltözött lelkem is. A park fái baljósan borulnak fölém, szinte fenyegetőn, és a lámpák közti sötét terek bokrai borzongató alakokat rajzolnak. A park látványának engedelmeskedve, testem is megváltozik, izmaim megfeszülnek. Elmém elkezd képeket küldeni nekem egy történetről, hozzá érzelmeket, melyektől a torkomban dobog a szívem. Nem maradhatok itt tovább! Sietve indulok a kijárat felé, valaki a nevem kiáltja, lefagyva hátrafordulok… Ő az. Látványa egy újabb varázslat kezdete. Minden kisimul, és visszatér a meghitt, bensőséges ősz esti természet.

Kíváncsi vagy miként vagyunk képesek érzelmi változásokra pillanatok alatt, akár szélsőséges mértékben is? Rengeteg hasonló élményünk van napi szinten, melyből a legtöbb nem is jut el a tudatosulás szintjére. Valóságélményünk egyedi, különbözik a többiekétől, nincs két egyforma, sőt a fenti történetből kiderül, hogy egy sem. Vitatkoztál, vesztél már össze másokkal, hogy valami hogyan történt, milyen volt, miről szólt… ?Romlott már meg kapcsolatod, veszítettél már el valakit véleménykülönbségek miatt? Ha tudod mi történik ilyenkor valójában, lehetőséged nyílhat másként zárni az ilyen eseményeket.