Mit kezdjünk a problémákkal? » Lélekélettan
6

Mit kezdjünk a problémákkal?

Ha csak egy kicsit is konyítasz a biologikához, akkor tudod, hogy a megbetegedéseknek megvannak a maga feltételei. Ezeket persze nem teljesíteni kell, hanem elkerülni célszerű. Az egyik ilyen feltétel, hogy a belső konfliktusainkat elszigetelten éljük meg. Ebben a cikkben azt vizsgáljuk meg, hogyan lehet ezt elkerülni. A legegyszerűbb volna persze, ha beiktatnánk a "ne" szócskát, vagyis: A belső konfliktusainkat ne elszigetelten éljük meg. Sajnos azonban a világ ennél bonyolultabb, így vegyük inkább sorra, hogy hogyan érdemes kezelni egy problémát annak érdekében, hogy megőrizhessük testi-lelki egészségünket, vagy - ha az már nem áll fenn -, hogyan találhatunk rá a gyógyulás útjára.

Probléma vagy belső konfliktus?

Ha az autó motorja kopog, az lehet probléma. Ha nem foglalkozunk vele, akkor is lehet probléma, de nem lesz belső konfliktus.

Ha elkezdünk idegeskedni, hogy majd az autó jól megáll alattunk, vagy épp nem áll meg, amikor fékezünk, vagy besül a henger, megbuggyan a motor, bekrepál a szelep -, akkor ez már belső konfliktus lesz. 

Az sem jó, ha a problémákat kizárjuk, mert így is okozhatnak gondot. És az sem jó, ha minden piszlicsáré ügyet a lelkünkre veszünk, és többet idegeskedünk a kelleténél. 

Nem minden probléma lesz tehát belső konfliktus. Ennek tudatában most azonban mégiscsak foglalkozzunk a problémákkal, úgyis onnan indul az egész. Legyen a fő kérdés az, ami a címben is szerepel, hogy mit kezdjünk a problémáinkkal.

1. Ébresztő!

Az emberek sajnos annyira eltévednek a hétköznapok útvesztőjében, hogy csak a kötelezettségekre, vállalásokra, rutinfeladatokra tudnak figyelni, s közben az önmagukra fordított valódi figyelem a zérust közelíti - néha alulról.

A probléma azt jelenti, hogy valami nincs rendben. Ha ráülök a rezsóra, az nem probléma. Ha be van kapcsolva, akkor már igen. Ebben az esetben a problémát (hogy lángol a nadrágom) azonnal érzékelem. A reakcióidőm rendkívüli lesz, és a problémát azonnal elhárítom. Ez természetes, hiszen a túlélésemről van szó.

Sajnos az életben előforduló kismillió probléma megoldása sokkal több gondolkodást igényel, de ami még nagyobb gond, hogy nem érezzük ennyire "égetőnek", hogy megoldást keressünk, sőt - észre sem vesszük a bajt.

Néhány ilyen helyzet:

  • Egyre kevesebbet alszom.
  • Nem jövök ki a pénzemből.
  • Felesel a gyerek.
  • Fasírtban vagyok a párommal.
  • Hullik a hajam.
  • Penészes a fal a konyhában.
  • Van egy izé a karomon, és nem tudom, mi lehet az.
  • Túlvállaltam magam.

Sokaknak vannak ilyen problémái, másoknak pedig másfélék. 

A probléma jó dolog. Azért jelentkezik, hogy megmutassa, valami nincs a helyén. Lehetőséget kapunk tehát arra, hogy kijavítsuk a hibát. 

Épp ezért kritikus hiba, ha NEM VESSZÜK ÉSZRE a problémát. Ha úgy teszünk, mintha normális volna az állapot vagy a helyzet, ami fennáll. 

Mindenre lehet magyarázatot találni:

  • Fáradt vagyok, de hát nincs mese, dolgozni kell.
  • A pénz a legkevesebb, de nem én tehetek róla.
  • Nem értem ezt a gyereket. Nincs is rá se időm, se energiám.
  • Magányos vagyok, de nekem ez így jó.

Néhány gondolattal lerendezzük az aggasztó tényezőket, s megyünk tovább a mindennapokba. Ez azonban nem helyes. Az első ugyanis mindig ez legyen:

Vedd észre a problémát!

Ne csinálj úgy, mintha minden rendben volna. Mondd, hogy igen, ez bizony gond. El kell ismerni, hogy ez nem helyénvaló.

2. Vállald fel!

Már az előző pontban felsorolt példákból is kiderült, hogy az emberek szeretnek hárítani. A gyerek azért felesel, mert szemtelen. A párunkkal azért balhéztunk össze, mert figyelmetlen. A fizetésünk azért alacsony, mert ebben az országban nem lehet becsületes munkából megélni.

A legegyszerűbb megoldást a problémát továbbpöckölni valaki másnak. Valójában azonban mindenbe van beleszólásunk. Amibe nincsen, abba is van, csak kevesebb. 

Ha a kisszobában elromlott a konvektor, akkor hideg van. Nem nekünk kell megjavítani, de nekünk kell kihívni a szerelőt. (Ha konvektorszerelő vagy, akkor viszont neked kell javítanod.) Ha a szerelő kijön, és azt mondja, ez már nem javítható, és elmegy, akkor egy másikat kell hívni. Ha az is ugyanazt mondja, akkor tovább kell lépnünk. Kell egy új konvektort venni. Ha erre nincsen pénz, akkor szerezni kell. Vagy más kreatív megoldásra van szükség. (A szoba belehelése pl. kreatív - de nem hatékony.)

Szinte az összes probléma megoldható, ha mindvégig magadnál tartod azt, amit felelősségnek hívunk.

Felelősség = Irányítás

A felelősség - bizonyos szempontból - egyenlő az irányítással. Ha egy ponton kiengeded a kezedből ezt az értékes dolgot, és másnak adod át, akkor nem biztos, hogy eljutsz a megoldásig. Amíg valaki más dolgozik a problémádon, addig neked nincs tennivalód azzal, de bizony a te felelősséged, hogy ellenőrizd, boldogul-e vele az illető. 

Ha most a saját problémáidra gondolsz - és bátran vedd elő a legnagyobb gondokat -, akkor vajon mennyire érzed azokat magadénak? Mit gondolsz, neked kell megoldani, vagy valaki másnak?

3. Használd a fejed!

Ha már észrevetted a problémát, és tudod, hogy az a sajátod, és neked kell megoldást találni arra, akkor ideje elkezdeni foglalkozni vele. Ehhez az első, hogy alaposan megnézed magadnak.

Egy problémát - és sok minden mást is - annál jobban megismerhetsz, minél több oldalról megnézed azt. A bűvös kockát sem azért forgatják a játékosok, mert szépen csillog. Tudni kell, mi van az összes oldalán.

Érdemes tehát több jól irányzott kérdéssel megcélozni a problémánkat. Ilyen kérdések lehetnek:

  • Mi okozta ezt a problémát?
  • Mióta áll fent?
  • Miért nem oldottam meg ezidáig?
  • Milyen veszélyekkel járhat, ha továbbra is megmarad ez a probléma?
  • Milyen hátrányai lehetnek, ha megoldódik?
  • Milyen lehetséges megoldásokat találhatok?
  • Mi az, amit nem tudok erről a problémáról, pedig hasznos volna?
  • Ki az, aki már megoldott hasonló gondot, és tudna segíteni?
  • Mi az, ami hiányzik ahhoz, hogy túljussak ezen a nehézségen?
  • Mi az, amivel most is rendelkezem, mégsem használom, pedig segíthetne?

Ez csupán pár lehetséges nézőpont, de így is láthatod, hogy egy-egy problémát rendkívül sok oldalról meg lehet közelíteni. Tekintsd hát ezt a feladatot egy rendkívül alapos analízisnek.

4. Beszéld ki!

Ez kritikus lehet, és sajnos, sokaknak ez a legnehezebb. Az emberek jólelkűek, szívesen segítenek másoknak, de a saját problémájukkal nem jönnek elő, nem szívesen "terhelnek" másokat a saját gondjaikkal.

Itt nem feltétlenül arról van szó, hogy valaki más a megoldásban segít majd neked, sokkal inkább nagyobb ereje van annak, hogy ELMONDOD valakinek, mi nyomja a szívedet. ​

Ha értő figyelmet kapsz, ez sokszor elindíthat a megoldás felé. Miért? Mert a problémán való kattogás egy beszűkültebb tudatállapot. Ilyenkor sokszor nem vesszük észre a fától az erdőt. Nem látjuk azt, ami egy kívülállónak kézenfekvő lehet. A másik ember tehát abban tud segíteni, hogy megláttat velünk olyan megoldásokat, amelyeket mi nem vettünk észre.

Fontos tehát, hogy ne csak panaszládák legyünk, ne az áldozat szerepe legyen a miénk, hanem a megoldáskeresőé.

Ha a másik nem tud segíteni, akkor is meghallgat, és ha jól választod meg az illetőt, ad egy új nézőpontot. Már nem elszigetelten éled meg a problémát. Van valaki, aki tud róla, és elmondhatja a gondolatait, megérthet, osztozhat a bánatodban, haragodban, vagy csak simán a problémádban. Nem vagy egyedül, és ez nagyon fontos.

Persze a leghasznosabb, ha ez kölcsönös, és mindketten kibeszélhetitek magatokat a másiknak. Két lelki jóbarát kedvezően befolyásolja egymás egészségét.

Neked van ilyen személy az életedben?

5. Írd ki!

Sokan azért nem beszélik meg a problémákat, mert nincs kivel. Az ember nem akárkinek hajlandó kiönteni a szívét. Csak az arra érdemes személyek előtt vagyunk hajlandók megnyílni, és ez így van rendjén. Sajnos azonban nem mindig áll a rendelkezésünkre ilyen ember. Ez nem túl jó állapot, tehát érdemes találnunk valakit valahogyan, akiben megbízhatunk és akit érdekel, mi van velünk.

Ugyanakkor, ha ez nem sikerül, akkor is tehetünk valamit.

A megoldás igen egyszerű: Fogj egy tollat és egy füzetet, aztán írj le mindent! Írj úgy, mintha valakinek beszámolnál a helyzetedről. Akár egy képzeletbeli levelet is megfogalmazhatsz egy olyan személynek, akiben megbízol (vagy megbíznál, ha ez egy nem létező személy). Lehet ez a "személy" maga a füzet is. "Kedves naplóm!" Ismerős ez a megszólítás?

A naplóírás pozitív hatásai ma már széles körben ismertek. Ha rendszeresen írsz, akkor képes vagy csökkenteni azokat a terheket, amelyeket értő figyelem hiányában cipelsz a hátadon, és amelyek előbb vagy utóbb meg is betegíthetnének. Fogd fel ezt úgy, mintha a "bölcsebb énednek" mesélnéd el a történteket. Bizony néha ő a legjobb tanácsadód.

6. Cselekedj!

Mert lelki és fizikai szinten egyaránt érdemes tenni. Sokszor csak várunk, hogy történjék valami. Márpedig a sült galamb nem túl jól repül. Érdemes hát elébe mennünk az eseményeknek, és felgyorsítani azokat. 

Ha nem is tudsz minden problémát egyetlen huszárvágással megoldani, de el tudod azt mozdítani egy olyan irányba, ahonnan később már könnyebben tudsz továbblépni. Ha valami nem jön be, akkor megpróbálhatsz valami mást, ha az sem működik, akkor egy harmadik utat választhatsz. Ha elég kitartó vagy és kellően rugalmas, meg fogod találni a megoldást.

Aztán majd jön egy másik probléma, de ennek csak örülhetünk, hiszen problémák nélkül céljaink sem volnának. A gondok azért vannak, hogy megoldjuk azokat. 

Ha most ismét a saját problémáidra gondolsz, akkor... Vajon mindent megtettél már, hogy túljuss azokon? Ha igen, mit tehetnél még a mindenen kívül? Ha nem, miért nem?

A végére egy igen hasznos, "klasszikus" kérdés:

Mi az, amit még ma megtehetnél, hogy közelebb kerülj a céljaidhoz?

És egy ráadás kérdés (mondjuk úgy, hogy bónusz):

Mi tart vissza?

Szívesen látom a gondolataidat a hozzászólások között.

Szűcs Tibor
 

  • Emma szerint:

    Köszönöm!

  • Ungváriné Fenyves Beáta szerint:

    Kedves Tibi!
    Nagyon tetszik amilyen könnyedén, vidáman írsz komoly témákról IS! Pont jókor jött, mert épp véget vetettem egy közel húsz éves barátságnak. Nem akartam tovább asszisztálni egy ember életében aki képtelen a problémáival szembe nézni. Mindenre a megoldása az alkohol volt. Engem ez a hiábavalóság, tehetetlenség érzésével töltött el. Személyes kudarcként éltem meg sokáig, h nem tudok rajta segíteni. A férjemmel nem tudok olyan témákról beszélgetni, mint annak idején vele. Ezért most ” csak” az írás van. Jó néhány különböző színű, nagyságú, illatú füzetet használok ehhez. Szinte izgalommal várom amikor leülök írni, vajon milyen érdekes dologra bukkanok! Mindig megnyugszom, megkönnyebbülök és jó kedvre derülök! Hálásan köszönöm neked!
    Szeretettel üdvözöllek: Bea

    • tibi szerint:

      Megértelek, Bea! Néha az ember annyira szeretne segíteni valaki másnak, akinek nem lehet. Van, aki sosem tudja ezt elfogadni, te azonban tovább tudtál lépni.
      Örülök, hogy az írást ilyen szinten tudod használni. 🙂
      Köszönöm a hozzászólást!

  • Stupek Ròzsa szerint:

    Félelmetesen bele tudunk gyökerezni egy élethelyzetbe,vagy problémahalmazba,és sajnos,sok esetben az énünkké tud vàlni a keserûség.Negatív habitusú emberré vàltoztathat,akivel egy idõ utàn nem szívesen àll szòba senki.Kell,hogy ilyen, nagyon(ön-és köz) mérgezõ àllapotunkbòl ki tudjunk tekinteni.Ez, ilyen elfajult àllapotban, tényleg csak külsõ segítõ szàndékú szemlélõtõl jövõ útmutatàssal lehetséges.Persze,hiàba is àll bàrki értünk a feje tetejére,ha mi nem akarunk gondolkozni,és tenni önmagunkért.Nagyon-nagyon jò ez a szemnyitogatò íràs!Fantasztikus,hogy végül is,ezen tanàcsok figyelembe vételével szubjektív làtàsmòdunkon vàltoztathatunk,és tovàbbléphetünk,egy jobb életminôségbe,ahol sajàt problémàinkat sajàt magunk orvosolhatjuk.Köszönöm szépen!Nagyon hasznos.Osztom is mindannyiunk reményteli épülésére!

    • tibi szerint:

      Kedves Rózsa!
      Köszönöm ezeket az értékes sorokat, örülök, hogy ilyen mély gondolatokat ébresztett benned ez az írás.
      Külön köszönet a megosztásért!

  • >