Látod már a lehetőségeidet a korlátozásban? (2)
Az ünnepi hétvégén tapasztalt különböző lezárások, korlátozások kapcsán jutott eszembe néhány gondolat, amit most leírok. Aki valamelyes jártas az újmedicinában tudja, hogy az életterünket, a legkülönfélébb területeinket érintő számos helyzet (megkérdőjelezés, fenyegetés, beszűkítés, stb.), beidegződéseink függvényében konfliktusokat okozhatnak számunkra. A területek közös jellemzői, hogy mindegyik határokkal rendelkezik, melyek átjárhatósága, változtathatósága, érinthetősége egyénenként eltérő, mint ahogyan elvesztésük feldolgozásának képessége is.
Egyelőre maradok a blog első részében tárgyalt példánál, ahol a családtagok huzamosabb ideig kénytelenek a lakóterükben együtt tartózkodni. Ilyenkor az egyéni és kapcsolati érzelmi tényezők mellett, hatást gyakorol ránk életterünk mérete és minősége is. Ha ez a terület megfelelő biológiai és emberi vonatkozásban is, és kialakítása igazodik a benne élők valódi, egyéni és közös szükségleteihez, a feszültség érzése nem, vagy csak sokkal később jelentkezik.
Emberként a természet részét képezzük, genetikai, energetikai programunkban ez szerepel. Számos kutatás témája, hogy a természet különféle résztvevői (állatok, növények, kőzetek, tájak …) milyen jótékony hatást fejtenek ki ránk. Akinek van fákkal, és egyéb növényekkel beültetett kertje, vagy park, ahová szabadon kisétálhat és feltöltődhet, és ezt meg is teszi, lelkileg és fizikailag is teherbíróbb, így egészségesebbé válik. Ha az otthon tanuló és dolgozó családtagjainknak lehetőséget biztosítunk a természetben való kikapcsolódásra, elfoglaltságokra, máris tompíthatunk a feszültségeken. Ez a természet iránti alapvető igény, most a korlátozások idején konkrétabban felmerül, és megfogalmazódik. A nagyobb kiránduló helyeket ugyan lezárták, de a természet nem csak ott érhető el, hanem nagyszerű egyéni és családi séták tehetők az éppen zsendülő közeli erdőkön, mezőkön, a szépen zöldellő szántóföldek mellett, patakpartokon… Ezek ugyan csak részben orvosolják a lelkünkben dúló megrázkódtatásokat, segítségükkel sokat léphetünk előre.
A számunkra ideális természeti tér és a benne való otthonos mozgás (pl. tisztában vagyunk vele, mi hogyan működik körülöttünk, bennünk, mint ahogyan mondjuk jól eligazodunk a saját lakásunkban) biológiai igényünk, természetünk része. Érdemes átgondolni, hogy ennek hiánya milyen szükségleteket generál a kompenzálás érdekében. A természet gyökereitől elszakadva, nemcsak érzelmileg, hanem sokan fizikailag is bezárva éljük le az életünket, és ezt a mintát, és lehetőséget adjuk az utódaink számára is. Ilyen például a szigorú viselkedési és megfelelési elvárásokon kívül, a túléléshez fontos dolgokban való teljes kiszolgáltatottság (víz, élelem, energiaforrások…), a folyamatosan behatárolt, szűk életterek. Az így átalakult életforma, az érzelmeken keresztül genetikát módosít a családfában, a természetellenes környezetben való túléltetés érdekében. Minél szűkebbnek érezzük az életterünket, annál nagyobb a környezettől való függőség, melyek szükségletek formájában mutatkoznak meg.
Ezek a szükségletek észrevétlen, sokszor tudattalanul halmozódhatnak, mélyülhetnek életünk során, ami egyre több és egyre komolyabban megélt konfliktus lehetőségét adja, pl. nem érzem magam biztonságban az élőhelyemen, veszély fenyeget, veszélyben van az életem, az egészségem, nem tudom mitévő legyek, mit csináljak, kinek higgyek, hol vannak a határaim, hol a helyem, hogyan védjem meg a területem…stb.
Ha feszültségeink most, a korlátozó intézkedések hatására növekedtek, érdemes felsorakoztatni azokat szükségleteinket, amiket bosszantó, vagy rémisztő módon nem tudunk kielégíteni, mert ebből, el tudunk indulni a megoldások felé.
