Látod már a lehetőségeidet a korlátozásban? (1) » Lélekélettan
3

Látod már a lehetőségeidet a korlátozásban? (1)

Talán nem ismeretlen számodra az a mondat, hogy "Az szabad, aki a lelkében szabad". Ez egy alapgondolat, mely irányt és lehetőséget nyújt, ebben az időszakban halmozottan, és sokak számára. Ha fizikailag lecsökken a végezhető tevékenységek száma, akadályozva érezhetjük magunkat. Minél fontosabb számunkra az adott tevékenység, annál erősebb rossz érzést generál bennünk.

Nézzünk néhányat, és ezek előnyeit:

Ha az ilyen érzést észrevesszük, megfogalmazzuk, megértésén keresztül sok, bennünket automatikusan működtető mintára láthatunk rá. Miért jó ez nekünk? Mert lehetőséget kapunk az adott életterület szabad döntésű kezelésére, így a megoldási lehetőségeink száma jelentősen megnövekedhet.

Például itthoni munkavégzésre kényszerülök. Megszakad a napi rutin, miszerint reggel gyorsan elindítom a családot, mindenki megy a "saját" dolgára, késő délután hazaérek, gyorsan elvégzem a háztartási, szülői és egyéb feladatokat, és itt is van a lefekvés ideje. Ehelyett reggel felkelek, és mindenki itthon marad a saját szükségleteivel és feladataival együtt. A munka mellett ezeket a szükségleteket és feladatokat is kezelni kell. A kapcsolataink minőségétől függően ez különböző szintű nehézségeket vagy örömöt hozhat:

  1. Örömöt, ha eddig is itthon dolgoztam, és az e miatti megjegyzések, az igazi munkával kapcsolatos meggyőződéseim miatt rosszul érintettek, és a hivatalos intézkedések által legalizálódik az itthoni tevékenységem.

  2. Örömöt, ha pl. szükségletem volt, hogy a családommal több minőségi időt tölthessek, mert meggyőződésem szerint a jó szülő és a jó társ elegendő értő figyelmet képes adni. Eddig erre meglátásom és hiedelmeim szerint nem volt lehetőségem, és most itt az alkalom.

  3.  Amikor a kezdeti örömből feszültség lesz. A fent említett automatikus irányítottságunk miatt, általában fel sem merült eddig bennünk, hogy talán nem a szűkebb vagy tágabb környezetünk az okai az eddigi időhiányunknak, ami miatt a családunk elhanyagolódott, hanem saját önvédelmünk generálta, mert igazából nem tudjuk, hogyan is kell jól működtetni egy családi csapatot. Ilyen esetekben, ha hirtelen szakad a nyakunkba a nagy lehetőség, és nem a saját tudatos érzelmi munkálkodás eredményeként merünk dönteni a családdal töltött több idő mellett, bizony gyorsan pokollá válhat a sok együttlét.

  4. Ha már eleve félelemmel töltött el a folyamatos összezártság a szeretteimmel, akkor sok és mély tapasztalatom van a mintám szerinti kapcsolódások nehézségeiről, veszélyeiről, melyek tudattalanul, vagy akár tudatosan is olyan megoldásokat generáltak és legalizáltak az életemben, hogy olyan legyen mintha tudnám működtetni ezt a dolgot: pl. reggel gyorsan elindítom a családot, mindenki megy a "saját" dolgára, késő délután hazaérek, gyorsan elvégzem a háztartási, szülői és egyéb feladatokat, és itt is van a lefekvés ideje.

Ilyen és hasonló érzések megfigyelése esetén alkalmunk nyílik megfogalmazni, és tudatosítani magunkban, hogy mitől is félünk, mitől és hogyan tudnánk megnyugodni, és hosszútávon is boldogító megoldásokat találni ezekre a problémáinkra. Van e a környezetünkben olyan családi minta, amit érdemes lenne megismerni és követni? 

Fontos: Változtatni, csak azon lehet, amiről tudomásunk van. Amit nem látunk azzal még nem tudunk mit kezdeni, csak folyamatos automatikus védekezésre van lehetőség, ami olyan irányokba viszi az életünket, amit sokszor nagyon nem szeretnénk. Itt az alkalom a felismerésekre, hiszen most, felerősödött állapotú helyzeteinket könnyebb észrevenni. Az igazsághoz hozzátartozik az érem másik oldala is, hogy ezek az erősebb helyzetek erősebb tudattalan védekezésre is késztetnek minket, amik nehezítik a tudatos jelenlétet, ám az utólagos felismerés is felismerés!

Te milyen lehetőségeket látsz ebben a megváltozott helyzetben? Szívesen olvasom a hozzászólásaidat lent.

Pindrok Beáta
 

  • Orbán Ágnes szerint:

    Kedves Beáta, nagyon köszönöm a soraidat, és a kérdésed, valóban, ma minden csövön az folyik, hogy éljük, meg, ismerjük fel, értékeljük át, találjunk rá, itt a lehetőség stb. Valóban van lehetőség is, de van új kihívás is. Ami meg tud történni, az egyfajta lecsendesedés, több figyelem, több lehetőség a magunkra, és a környezetre való figyelésre. Magunkat, magamat írtam elsőként, mert az szerintem talán lehet mondani, hogy a legfontosabb. Nem látom abban a kivezető utat, ha ez nincs, hanem a másokra, családra, környezetre, akkor sztem nem is ér az egész semmit. Én a lecsendesedésben ujjongok magam, hogy nem vagyok feszült – vagy csak néha kicsit, de akkor eft-zek, és attól mosolyognom kell, és akkor van esélyem, hogy a környezetem is kap belőle 🙂 így ni.
    Várom további írásaidat, üdv Ági

    • Pindrok Beáta szerint:

      Kedves Ági, örülök a hozzászólásodnak. A valódi nyugalom elérése tényleg kihívás és komoly feladat. Eleinte kitartást, jelenlétet és fegyelmet kíván. Erre alkalmassá kell válnunk, nem mindenki képes ezt a folyamatot felvállalni. Ezért egyénenként többféle szintről, többféle módon, sokféle tapasztalat megszerzésén keresztül indulhat el az érési folyamat. A környezetnek nem adhatunk mást csak amivel rendelkezünk, ha mégis olyat szeretnénk adni, amink valójában nincs, az idővel feszültséghez vezet. Ezért nagyon igaz amit írtál, először nekünk magunknak érdemes rendeződnünk.

  • Hajni szerint:

    Kedves Beáta, nekem a home office nyújtott új lehetőségeket. Párom Németországban dolgozik, én Magyarországon. Eddig a szabadnapokat töltöttük csak együtt, most kiköltöztem hozzá Németországba, ő eljár dolgozni, én home office-ban innen dolgozok. Most először vagyunk úgy együtt, hogy mindketten dolgozunk 🙂 Ránk a 2. pont igaz 🙂

  • >