a-mehnyakrak-nem sulyosabb-betegseg-mint-a-szajherpesz

Nagyon tévedsz, ha azt gondolod, hogy a méhnyakrák súlyosabb betegség, mint egy szájherpesz, és nehezebb meggyógyulni belőle.

A gyógyulásod esélyét nagyobb mértékben befolyásolja a benned élő testkép és a hiedelmeid, mint maga a betegség súlyossága és jellege.

Zsuzsa méhnyakrák történetén, és Erzsébet szájherpesz történetén keresztül bebizonyítom, hogy mennyivel gyorsabb és egyszerűbb a gyógyulás, egy konstruktív testképpel és meggyőződésrendszerrel, mint a régi hiedelmek mentén.

Erzsébet harmincöt éves, kisgyermekes anyuka, egy jól menő multi cég alkalmazottja, Kommunikációs tréner és tanácsadó.

Az első gyermek születése óta küzd szájherpesszel. Folyamatosan megkeseríti az életét, mert alig múlik el a betegsége, pár napon esetleg egy héten belül már ki is újul.

Gyakorlatilag minden életterületét ellehetetlenítette a herpesz. Úgy a párkapcsolatát, mint a hivatását nehéz kihívások elé állította. De ugyan ez mondható el egyéb szociális kapcsolatairól is.

A férje nagyon szereti, ezért igaz, hogy a szexualitás területén gyakran vannak nehézségek a herpesz miatt, de türelemmel viseli a helyzetet. Erzsébetben ez folyamatosan kettős érzést generál. Egyfelöl örül, hogy a férje ennyire támogató, másfelől meg rendkívül frusztrálja, mert kimondhatatlanul vágyik a felhőtlen, szabad, önfeledt testi- lelki kapcsolatra a férjével, amit nem árnyékol be a sebes szája és a kellemetlenül fájdalmas tünetek. Közben fél, hogy meddig tart a férje türelme. Ez a kettős érzés és a betegséggel való folyamatos küzdelem lassan felőrölte a pszichés tartalékait.

A munkahelyén is egyre nagyobbak a nehézségek, mert ott is nagyon kellemetlen, az állandó hátráltatottság a betegsége miatt. Észrevette, hogy egyre kevesebb megbízást kap, mert a cége nem szívesen delegál olyan kommunikációs szakembert tréningekre, akinek állandóan csúnya és sebes a szája. Komolyan el kellett gondolkodnia a pályamódosításon, bár nagyon szereti a hivatását.

Egyre kevesebbet jár társaságba, a baráti körtől is elidegenedett, kerüli az emberek tekintetét és társaságát. Szociálisan elszigetelődött.

A betegséggel évek óta tartó reménytelen és kétségbeesett küzdelem, a társas kapcsolatok hiánya, a párkapcsolat nehézségei egyre mélyebb érzelmi és tudati spirálba húzta Erzsébetet.

Úgy érezte, hogy elveszítette az irányítást a sorsa felett, nem kompetens a saját életében, azt érezte, hogy a betegsége úgy mozgatja, mint egy marionettbábut és kényére alakítja az életét. Rendkívül mérges volt a betegségére és dühítette az állapota, elege volt az egészből.

Most nézzük Zsuzsa méhnyakrák történetét:

Zsuzsa elmúlt negyven éves, sikeres vállalkozó, három gyermek édesanyja, boldog házasságban él.

Egy ideje észrevette, hogy a férje egyre kevésbé vágyik a szexualitásra. Lelkileg boldog a házasságuk, a férjével szeretik egymást, vannak közös programjaik, nagyon sok minőségi időt töltenek együtt, de a férjnek csökkent a nemi érdeklődése. Zsuzsanna viszont továbbra is vágyott a testi kapcsolatra, igényelte az intimitást, a testileg lelkileg kielégítő együttlétet.

Ez idő tájt észrevette, hogy egyre gyakrabban vannak mellkasi nyomásai, néha jelentkeznek enyhébb anginás fájdalmai, egy kis aritmia és beütés, de semmi komoly. Azért elhatározta, ha továbbra is megmaradnak a tünetei, akkor elmegy és kivizsgáltatja magát, de nem aggódott különösebben.

Miután Zsuzsa elhatározta, hogy megosztja férjével az intimitással kapcsolatos problémáját, kiderült, hogy a férjének, aki vezető beosztásban volt egy pénzintézetnél, voltak munkahelyi nehézségei, ami a szokásosnál is nagyobb stresszel jártak, ezért volt a nemi érdektelenség. Azzal, hogy átbeszélték a helyzetet és a munkahelyi problémák is megoldódtak, a szexualitás életterülete is visszatért az egészséges kerékvágásba.

Néhány nappal később, enyhe fájdalmas, égő, viszkető érzést, enyhe vérzést és váladékozást tapasztalt Zsuzsa, amivel haladéktalanul elment a nőgyógyászához. Kenet vétel, eredmény: P4. Szövettani mintavétel, eredmény: rosszindulatú méhnyakrák.

Zsuzsa három hét múlva teljesen meggyógyult.

Meggyógyulhat ennyi idő alatt, ilyen könnyen a méhnyakrák?

Lehetséges ez egyáltalán?

Miért van az, hogy valaki évek óta küzd egy egyszerű betegséggel, míg mások hetek alatt meggyógyulnak egy rákból?

Zsuzsa szerencsésebb, mint Erzsébet?

Vagy Zsuzsának jobb az immunrendszere? De ennyivel?

Számos hasonló kérdés merülhet fel bennünk.

De a legfontosabb kérdés:

Mi a tényleges különbség Zsuzsa és Erzsébet közt?

Ha velem tartasz, elmondom:

Erzsébet már kisgyermek kora óta állandóan azt hallotta a szüleitől, a felnevelő környezetétől, hogy a betegségek mennyire veszélyesek. Sosem lehet tudni mikor támad ránk. Folyamatosan félni kell, nehogy bennünket támadjon meg. Kiszolgáltatottak vagyunk, csak egy pár dolog, amit az egészségünkért megtehetünk, de az sem segít semmit, mert azok is megbetegszenek, akik sportolnak, egészségesen táplálkoznak, pozitívan gondolkodnak stb.

Ezért folyamatosan aggódik az egészségéért, minden tünet félelemmel tölti el. Teljesen bepánikol és kétségbe esik amikor ismerősi körében rákról, vagy valamilyen súlyos betegségről hall.

Állandóan az van a gondolataiban, hogy „Jaj csak nehogy én…, nehogy a gyermekeim…, nehogy a férjem… legyen a következő”.

Mindenféle korlátokat, szabályokat állított fel, a betegség elkerülése érdekében, amelyek folyamatosan korlátozzák, a szabad, felhőtlen, boldog megéléseket.

Sorolhatnám még azokat a félelmeket, amelyek át és átszövik a saját és már a gyermekei életét, de most nem ez a célom.

 Igen, jól olvastad, a gyermekei életét is, mert a minta már átadódott. A rákkal és egyéb betegséggel kapcsolatos hiedelmek, és az ebből fakadó félelmek, már a gyermekei életét is beárnyékolták.

Most nézzük, hogy érintette Zsuzsát a méhnyakrák:

Zsuzsa is hasonló gondolatoktól és félelmektől szenvedett korábban, és az ő gyermekei is hasonló hiedelemrendszer mentén álltak a betegség-egészség témaköréhez.

Ma viszont teljesen más a helyzet:

Teljesen tisztában van a testi működés törvényszerűségeivel. Tudta, hogy a méhnyakrák hogyan fog lezajlani és meggyógyulni.

Tudja és érti, hogyan és mi célból indította el a fentebb leírt, partnerkapcsolathoz fűződő, nemi elválasztódási konfliktusából származó stressz, a méhnyakrák betegségét.

A korábbi tudati és érzelmi munkája során visszakapta az önbecsülését, magabiztosságát, mely a betegsége során is végig elkísérte.

Mivel egyéb betegségek kapcsán meggyőződött arról, hogy a teste mindig tökéletesen, ok-okozati törvényszerűségek mentén, az érzelmi állapotoknak megfelelően működik, újra felépült benne a testébe vetett bizalom. Így amikor a méhnyakrák különböző tünetek mentén gyógyult, nem esett pánikba, mindvégig nyugodtan, kiegyensúlyozottan, elfogadással tudta fogadni a folyamatait.

Időközben az élete részévé vált a megfelelő belső hozzáállással végzett sport, ezzel lehetővé vált, hogy felépüljön benne a győzelemre való képesség érzése, a kompetencia meggyőződése. Így a méhnyakrák során semmi kétsége nem volt a teljes gyógyulásról, a végső eredményről.

A tanult tehetetlensége, tanult leleményességgé alakult.

A megküzdési stratégiáit a belső béke és nyugalom vezérelte a betegsége során is.

Mivel Zsuzsa mintaadóként érzelmileg megváltozott, a gyermekei is automatikusan megnyugodtak és az ő nézőpontjaik is megváltoztak, nem csak a méhnyakrák vonatkozásában, de minden más betegséggel kapcsolatban, minden különösebb beavatkozás nélkül.

Felsorolni is sok lenne, mindazt a belső erőforrást, ami újjáépült és megerősödött benne.

Hogyan tudott megszabadulni a félelmeitől?

Mégis mi történt vele?

Mi változott meg benne?

A megoldás a vezérlő minták átírásában, konverziójában rejlik. Abban az együttműködésben, melynek során a régi hiedelmek érzelmi újra kódolása történik. Abban a vezetett és támogatott, testi-tudati- és érzelmi önmunkában, mely elengedhetetlen a valódi és stabil változáshoz.

Tehát mi a két történet szereplője közti különbség?

Szerintem Tisztelt Olvasó, már te is látod!

Igen, a meggyőződésrendszer, más szóval a vezérlőminták és a bennünk élő testkép. Az ezekből fakadó nyugalom, önbizalom, testi-, érzelmi- és tudati- erő és állóképesség, melynek nem akadály egy olyan betegség sem mint a méhnyakrák.

Ez az út kitartást és eltökéltséget igényel a részünkről is, és a velünk együttműködőtől is.

Aki ezt nem hajlandó belefektetni, és a gyors, könnyű, instant csoda-módszereket keres, az sok ilyet talál…, és épp ugyanennyit is csalódhat.

Tudjuk, hogy egy olyan krízis sikeres megoldása, mint amit például egy méhnyakrák okoz, tovább erősíti azokat a belső erőforrásokat, amelyek lehetővé teszik önmagát a gyógyulást, mindamellett, hogy a gyógyító tevékenységre irányuló orvosi erőfeszítések hatékonyságát is nagyságrendekkel megnöveli.

Ezt onnan tudom, hogy ezen a poszttraumás fejlődésen magam is átmentem.

De ez fordítva is igaz, a bennünk élő hiedelmek, a negatív testkép, a félelem, az énhatékonyság és a belső erő hiánya, nagyon sok esetben megnehezíti, ill. ellehetetleníti a gyógyulást, gyógyítást ezzel még azt a csekély erőnket is elvéve, ami esetleg magvolt, megnehezítve az orvosi beavatkozások sikerét.

A kérdés csupán az, hogy melyik utat választod!

Kedves Olvasó! Ha számodra is eljött az idő a változásra, és úgy döntesz, hogy a belső erőd, a magabiztosságod, a siker megteremtését választod, akkor tudod mit kell tenned… Erzsébet már tudja.

Legyenek csodás napjaid!

Váczy József
 

Konzulens és oktató, a Lélekélettan társalapítója. Több ezren látták csontrákból való felépüléséről szóló videóját. Számos tanfolyam trénereként legfontosabb értéknek a megértést tartja. Számíthatsz a segítségére.

Click Here to Leave a Comment Below 0 comments

Leave a Reply: