A gyógyulás belső erőforrásai » Lélekélettan

A félelem halálos, nem a rák?

Ildikó rákbetegségének rövid történetén keresztül megmutatom, hogyan támogatható a gyógyulás, a félelemben tartó meggyőződéseid megváltoztatásán keresztül

Vajon, a te világképed kiállná-e egy rákbetegség próbáját?

Ildikó a harmincas évei közepén járó, sikeres vállalkozó, két kisgyermek édesanyja.

Ahhoz, hogy a vállalkozás sikerét, lendületét fenntartsa, rengeteg időt volt kénytelen a vállalkozására fordítani.

Emiatt lassan eltávolodott a férjétől, a gyermekeitől. Nem tudott a családjával minőségi időt tölteni. Úgy érezte a kommunikáció is elakadt, nem érezte a szeretet, a törődés, az egymásra figyelés áramlását.

Már nem tudta úgy a “keblére ölelni” szeretteit, mint régebben, pedig nagyon vágyott rá. Félt, hogy  rossz anya, rossz feleség lett belőle.

Mindezek következtében rosszindulatú, duktális mellrák alakult ki Ildikónál, így Ildikó életében a gyógyulás került a figyelem fókuszába.

Viszonylag előrehaladott stádiumban volt, mikor felkeresett, és mesélt a történetéről:

„Sokkhatásként ért, amikor megkaptam a rosszindulatú-rák diagnózisomat.

Ahogy hallgattam az orvost, mintha valahogy kiszálltam volna az életemből és külső szemlélőként néztem volna végig, ezt a lehetetlen történést.

Aztán elkezdtek őrülten kavarogni a gondolataim, az életem lehetséges kimeneteléről, a családomról, mi lesz a lányokkal, a terveinkkel…

Úgy éreztem kifolyik az irányítás a kezemből, eltűnt a határozottságom hirtelen semmi nem maradt, amibe kapaszkodhatnék.

Szem elől vesztettem életem eddigi irányjelzőit, az út, amin eddig jártam ingoványossá lett, talajvesztettnek éreztem magam.

Kétségbeesve kutatni kezdtem a betegségem okát, mit tehetnék a gyógyulás érdekében, úgy éreztem, hogy az életemért küzdök, igyekeztem visszaszerezni az irányítás érzését, reménykedtem, hogy megtalálom a megoldást.

Elkezdtem kutatni. Könyvek, cikkek, honlapok tucatját tanulmányoztam át. Viszonylag gyorsan körvonalazódott előttem, hogy valamiféle stressz állhat a daganatom hátterében, viszont ennél nem jutottam tovább.

Még jobban fokozta a kétségbeesésem, hogy sehol sem találtam logikus, egyértelmű, egzakt válaszokat.

Minél többet kerestem, annál több értelmetlen, semmitmondó, elcsépelt, általános, sokszor ellentmondásos választ találtam.

Információkat, módszereket, bíztatásokat kaptam, az ilyen-olyan stressz megszüntetésére.

Belementem a különböző technikákba, mert az életemért valamit tennem kell, de végig úgy éreztem, hogy a “Vak vezet világtalant!” szituáció csapdájában vagyok. 

Mint a robot, követtem a különböző gyógyítók, coachok tanácsait, mert bíztam benne, hogy rátalálok a gyógyulás kulcsára.

Hiszen, ha a stressz a kiváltó ok, akkor az egyértelmű megoldás hosszútávon az, ha megtanulnom a konfliktusokat kezelni.

Így elkezdtem stresszoldással, érzelemszabályozással és különböző spiri-technikákkal foglalkozni, hiszen, mindenki azt mondta: “Nincs más dolgod, mint megoldani a kiváltó konfliktusodat és meggyógyulni!”

Ám ha valaki volt már hasonló helyzetben akkor tudja, hogy ilyenkor azért ez nem olyan egyszerű, sőt:

A betegségemet kiváltó okok mellett, a rák-diagnózis hatására megjelent még sok más félelem és gyötrő gondolat is.

Rettegtem az életemért, ha a testi tüneteim felerősödtek, ez a kétségbeesésig fokozódott.

Féltem a felajánlott orvosi protokoll közismert mellékhatásaitól, emiatt megviselt a kétely, hogy mi a helyes döntés.

Aggódtam a gyerekeim jövője miatt, mi lesz velük, ha nem leszek, ki fogja olyan gonddal, szeretettel nevelni őket, ahogyan én próbálom, hogy dolgozzák föl az őket ért veszteséget? Mit csináljak, hogy ne ijesszem meg őket, ne lássák a küzdelmem.

Féltettem a párom, akire már a betegségem ténye is súlyos terhet rótt, mi lesz, mit tesz majd, ha nem gyógyulok meg?

És ezután jöttek még a munkából való kiesés, a kevesebb jövedelem. Mivel a vállalkozás volt a család fő jövedelemforrása, amiatt is folyamatosan aggódtam, hogy meddig fogom bírni..

Mivel sok volt a veszíteni valóm, mindezek ellenére próbáltam összeszedni magam, és szorgalmas voltam az érzelmeim kezelésének gyakorlásában.

Hiába volt a sok különféle módszer, és technika, és a kétségbeesett igyekezetem,  végül mindig visszatért egy nyomasztó gondolat, miszerint a sorsom bizonytalan, hiszen az ilyen betegségek hosszútávú gyógyulási esélye a tapasztalatok alapján csekély.

Nem értettem, mitől függ, hogy sikeres lessz-e a gyógyulás vagy sem, hol lehetnek a biztos fogódzók, amik elvezetnek a megoldáshoz.

Az eredeti, betegséget kiváltó konfliktusom mellé így még több lett, ahelyett, hogy megoldottam volna az eredetit, és gyógyultam volna. Kétségbeesetten zakatolt az agyam sorban egyik problémámtól a másikig folyamatosan… „

Esetleg ismerős a fenti helyzet? Érezted már úgy, hogy elveszett a talaj a lábad alól és nem találod a kiutat?

Érdekel hogyan folytatódott tovább Ildikó története?

Közös munkánk során, minden egyes okot, mely a gyógyulását akadályozó kétségbeesését eredményezte sorra vettünk, értelmeztünk és közösen megváltoztattuk a hozzájuk fűződő mintákat, meggyőződéseket, ezzel szüntetve meg a félelmeket.

Az egyik ilyen ok, hogy minden, amiről azt hitte, hogy biztosítja az egészségét pl. sportolt, odafigyelt a táplálkozásra, a lehetőségekhez képest próbált eleget pihenni, próbált pozitívan gondolkodni, kevésnek bizonyult.

Igazából ezek a tevékenységek rendkívül fontosak, sőt elengedhetetlenek az egészséges élethez.

Viszont sokan azért építik be az életükbe ezeket a tényezőket, hogy megússzák a betegséget.

Tehát így a betegség elleni küzdelem eszközeivé válnak a fenti hasznos dolgok.

Tudjuk, hogy a harc éppen azt erősíti ami ellen folyik. Ily módon tehát a betegség-tudatunkat, a betegség-félelmünket erősíti minden egyes lefutott kör, minden egyes megtett kilométer, minden egyes elfogyasztott organikus élelem…

A gondolkodásmódunkba be kell építenünk azokat a nézőpontokat, melyek mentén a sport, az egészséges táplálkozás, a minőségi pihenés visszanyeri valódi funkcióját és az egészség-tudatunkat erősíti.

A kétségbeesésének másik oka, hogy meg volt győződve, hogy a rák halálos betegség. Ezt még nyomatékosította, hogy kamaszként már látta nagynénje halállal végződő daganatos betegségét, annak testi lelki gyötrelmeivel együtt.

Együtt megtanultuk, hogy milyen betegségnek, milyen lelki oka van. Megmutattam a betegségek valódi célját, ami éppen nem a pusztulás, hanem a túlélés.

Amint megértette a betegségek valódi rendeltetését és mindez a meggyőződésévé vált, azzal azonnal és automatikusan megszüntek félelmének további okai is:

Mivel a diagnózis közlésekor orvosa nem tudta megnyugtatóan elmagyarázni a betegsége valódi természetét, valamint azt, hogy pontosan mik lesznek a gyógyulása lépései, és ő nem látta a saját feladatait, kétségbeesése csak fokozódott.

Amint megértette a pszichoszomatikus betegségek összefüggésrendszerét, kirajzolódtak a gyógyulással kapcsolatos feladatai, céljai, és magabiztosan haladt a teljes gyógyulás felé vezető úton.

Korábbi félelmét nem enyhítette a családja, barátai, ismerősei szánalma és iránta érzett aggodalma. Hiszen egyikőjük sem tudta levetkőzni a rákbetegséggel kapcsolatos hiedelmét, így Ildikó nem tudott rájuk stabil, megingathatatlan érzelmi támaszként számítani.

A félelmeket generáló minták átírása során Ildikó magabiztossága, önértékelése oly mértékben növekedett, hogy nem sok idő múlva már ő támogatta a családját a saját betegsége kapcsán.

Félelmének egyik nagyon fontos oka volt, hogy időről időre szembesülnie kellett azzal, hogy a korábban tanult információk és különféle megküzdési technikák eredményei, még a szorgalmas gyakorlás ellenére is gyöngébbnek bizonyultak, mint a betegsége miatti aggodalma.

Mivel a gyógyulással kapcsolatos kép teljesen összeállt a fejében, ezek a félelmei is teljesen megszűntek.

Ildikó szükséges tudati szintlépésének nem volt akadálya, hiszen betegségéből adódóan ráeszmélt milyen hamis biztonságpontok vezették idáig.

Egyértelmű volt számára, hogy ha meg akar gyógyulni, akkor az egészség életterületén paradigma váltásra van szüksége, vagyis teljesen új szemszögből kell a betegségekre néznie. Vissza kell állítania a testbe vetett bizalmát. Tehát merőben új nézőpontokat kell kialakítania a régiek helyett, melyek már nem tudták az egészségét szolgálni.

A minták átírása egy jól felépített rendszer nélkül, hosszadalmas és esetleges kimenetelű folyamat.

Ezt honnan tudom ennyire biztosan?

Onnan, hogy magam is bejártam ezt az utat, sok emberrel dolgoztam és dolgozom ma is együtt. Mindazok, akik “halálos betegségből” gyógyultak, jól tudják, hogy a sikerhez, megfelelő világkép kialakítására, ebben megbízható támaszra, és szilárd eltökéltségre van szükségük.

Én nem tudok helyetted meggyógyulni egy súlyos betegségből.

Viszont meg tudlak tanítani arra, hogyan működtess egy olyan eszközrendszert, amelylehetővé teszi számodra, hogy

  • a félelmeid túlnyomó többsége automatikusan megszűnjön, 
  • új konfliktusaid ki se alakuljanak,
  • és képessé válj a gyógyulási folyamataid hatékony, kompetens irányítására.

Ha számodra is eljött a valódi változás ideje, keress meg bennünket!

Váczy József
 

Konzulens és oktató, a Lélekélettan társalapítója. Több ezren látták csontrákból való felépüléséről szóló videóját. Számos tanfolyam trénereként legfontosabb értéknek a megértést tartja. Számíthatsz a segítségére.

>