Mi a feltétel nélküli elfogadás?

Nem is gondolnánk, hogy milyen megosztott érzelmi reakciókat vált ki emberekből ez a kifejezés, különböző érzelmi mintáik szerint:

• Van, akiben feszültséget kelt, mert egyenesen a birkasággal azonosítja, azzal az állapottal, amikor mindenkinek megengedjük, hogy a fejünkre nőjön, élősködjön rajtunk.
• Van, aki szerint egy nem létező állapot megfogalmazása, röviden: ilyen nincs.
• Van, akinek egy igen magas szintű spirituális fogalom, mely mint ilyen, kiváló eszközként felhasználható különböző célok eléréséhez.
• Van, akinek egy elérendő állapot.

Vizsgáljuk meg szavanként, a Magyar értelmező szótár szerint:

• Feltétel: A természeti vagy társadalmi valóságnak olyan tényezője, mozzanata, amely nélkül egy bizonyos dolog nem létezhet, nem valósulhat, ill. nem valósítható meg vagy nem fejlődhet. 
• Nélkül: a névszóval jelölt személy, tárgy, dolog egyáltalán nincs v. hiányzik.
• Nélküli: (melléknév) Olyan, aki, ami valami nélkül van.
• Elfogad: tudomásul vesz, nem kíván rajta változtatni, ellene küzdeni. 

Ezeket a meghatározásokat összefoglalva:

A dolgoknak, eseményeknek, megnyilvánulásoknak olyan típusú tudomásul vétele, amelyben nincs semmilyen ellenérzésünk, változtatási késztetésünk, és mindenféle kritériumot nélkülöz.

Az ilyen állapotban lévő ember a körülötte történő természeti és társadalmi, kapcsolati stb. eseményeket értően szemléli, és érzelmi hiányállapotainak feldolgozása alatt szerzett tapasztalatok során érzelmi érettségre tett szert. Ezek alkalmassá teszik őt arra, hogy a legkülönbözőbb érzelmi állapotokban élő emberek viselkedését értő nyugalommal tudja fogadni.

Érzelmi kiegyensúlyozottságához (boldogságához, nyugalmához) nincs szüksége külső feltételekre. Például, nincs késztetése arra, hogy kritériumok alapján leszabályozza a környezetében élők személyét, viselkedését, határait.

Ha mégis felmerül ilyen késztetés, rögtön gondolnunk kell arra, hogy valamilyen félelem miatt, muszáj irányítani a többiek működését a biztonság érdekében.

Ez már nem a feltétel nélküli együttműködés állapota.

Aki nem ismeri ezt az állapotot személyes tapasztalatából, az nem, vagy csak nehezen tudja elképzelni,

• hogy mekkora univerzális rendező és teremtő erő rejlik benne,
• hogy az irányítási kényszer letétele nem káoszt, és bizonytalanságot fog szülni, hanem éppen ellenkezőleg, lehetőséget ad a megoldás megszületésére,
• hogy a szerintünk jó és az életben előre vivő dolog iránt másokban hiányt kelteni is, az irányitáshoz való ragaszkodás, a félelem állapota,
• hogy a szeretetteli megengedés nem egyenlő az erőtlen és tehetetlen ráhagyással.

Ennek a csodálatos erőnek a megléte és mértéke megmutatja, hol tartunk az érzelmi és tudati érésünk folyamatában.

„Tényezők, amelyek nehezítik, és amelyek segítik az elfogadást:

 Forrás: Dr. Sallai Éva, Medveczky Katalin, Kozmáné Kovásznai Mária, Dr. Ficsór Józsefné (2006): Professzionális tanári kommunikáció.

Nehezíti:

• Ha meglep bennünket egy viselkedési mód, vagy nem tudjuk megérteni, hajlamosak vagyunk azt elítélni, elutasítani. Az elbizonytalanodás szorongást okoz, a szorongás nagy eséllyel agressziót.
• A saját értékrendünket szeretnénk általánosan érvényesnek tekinteni, úgy véljük, „nálunk van a bölcsek köve”.
• Az el nem fogadás alkalom a saját értékességünk erősítésére.
• Ha egy viselkedés más embereknek szenvedést okoz, akkor a szenvedővel sokkal könnyebben tudunk azonosulni, míg a szenvedés okozóját elutasítjuk. (Gondoljunk arra a gyerekre, aki veri az osztálytársait!)

Segíti:

• Ha megtanulunk különbséget tenni a viselkedés és a személyiség között.
• Minden pszichológiai és más szakmai ismeret, amely segíti az előforduló helyzetek elemzését, megértését. A megértés biztonságot ad, és ez a feszültségmentesség már lehetővé teszi az együttérzést, az ítéletmentes odafordulást.
• Az a meggyőződés, hogy a magatartási zavar oka többnyire az érzelmi „fogyatékosság”, „sérülés”. „Azok okoznak gondot, akiknek maguknak is gondjaik vannak.”
• Az önismeret, az a tudatosság, amelyet állandóan fejlesztenünk kell: gondolataink, érzelmeink, cselekedeteink eredete, hatása.
• A morális megítélésnek megfelelő jó vagy rossz helyett az érett és éretlen kategóriák használata, ahol az éretlenség a lelki egészség hiányát jelenti.
• Gyakran fel kell tennünk azt a kérdést, hogy megteszünk-e mindent azért, hogy elfogadóbbak legyünk. Az elítélő, elutasító beállítódás eredménye a másikban is ugyanilyen elítélő, elutasító beállítódás lesz.

A professzionális nevelőmunkát végzőknek az elfogadás képességének fejlesztése folyamatos feladatuk.”

Érzékelhető a jelentősége annak, hogy milyen fontos feladat ezen állapot természetessé válása az életünkben. Főleg azokon a területeken, ahol gyermekeink fejlődése a tét (szülő, nevelő, pedagógus), és azokon is, ahol emberek életét befolyásoló új beállítódásokat, nézőpontokat tanítanak.