Előfordult már veled, hogy eleged lett, és elhatározásra jutottál egy élethelyzeted, vagy szokásod megváltoztatására, aztán néhány nap alatt el is múlt a változtatás nagy lendülete, vagy egyre halasztódott az elkezdésének időpontja?
Például elhatározod, hogy ezentúl több időt töltesz a gyerekeiddel, mert a munkáid miatt még a hétvégén sem nagyon tudsz tartalmasan velük lenni. Eltervezed miként lehetne átszervezni a tennivalókat, mik azok a dolgok, amiket nem is kellene feltétlenül csinálnod, hogy este időben befejezhesd, és ne kelljen a hétvégét is munkával tölteni. Idáig jól is ment a dolog, azonban amikor a kivitelezés útjára lépsz mégsem tudsz kevesebbet dolgozni. „Ma még ezt meg kell csinálom, de holnap már az új terv szerint járok el”, „Ezzel most muszáj foglalkoznom”, „Ezt most nem hagyhatom ki”, stb. Ha közben tudod figyelni magad, akkor megfigyelhetsz egy testi szorongást is, és ha már elmélkedtél ezen az élethelyzeteden megfogalmazódik benned, hogy miért? „Kevesebb lesz a pénz”, „Leromlik a megítélésem a szakterületemen”, „Elveszíthetem a munkám”, „Ahhoz, hogy életben maradjunk sokat kell dolgozni” stb.
Eszedbe jutott-e már ilyen sikertelenség esetén, hogy agyad egy túléltető, életben tartó megoldásától akarsz megszabadulni? Hogy ezzel az ötlettel konfliktus helyzeteket teremthetsz saját magadnak, mert sem tudatilag, sem érzelmileg nem alapoztad meg a változást?
Tapasztalat, hogy az újévre tett fogadalmak igen kis része valósul meg. Ennek megvan a működésrendünkből származó magyarázata, érthető oka. Ha tisztában vagyunk azzal, milyen szabályok szerint működünk, hogyan éltet minket az agyunk, akkor tudni fogjuk,
- hogy miért akarunk változtatni,
- felismerjük a lecserélni kívánt szokásunk jelentőségét és értelmét az életünkben, ezzel az elhagyásának sikerességi esélyét is,
- hogy valóban megoldás, vagy csak pillanatnyi túlélésünket segíti-e az új elhatározás,
- hogy milyen indíttatásból származik az elhatározott fogadalom, valóban a belső egyensúlyunkat szolgálja-e,
- hogy mi az az erő és mekkora, ami a régi szokást működteti, milyen és mekkora motivációnk van az újra,
- hogyan kíméljük meg magunkat a nem teljesített fogadalom kudarcérzéstől, vagy egy újabb önértékelés letörés konfliktusától.
Ameddig ezekkel nem vagyunk tisztában, sok időt és energiát áldozunk olyan utakra és megoldásokra, amelyekről újra váltanunk kell majd, amikor rájövünk, hogy nem igazán ezt akartuk.
Egy új szokás kialakításához annál nagyobb fegyelem kell, minél erősebb az a szükségletünk, ami a régi szokásunkat működteti. Értelemmel ellátva a változtatás okát, és a közben felmerülő nehézségek, visszaesések megértéssel való fogadása meggyorsítja a változás folyamatát.
A megértéshez tudnunk és látnunk kell mikor mi zajlik bennünk, mit miért teszünk, mi miért történik velünk. Ehhez nagy segítség, ha ismerjük a működésünk menetét és figyelemmel, gyakorlással saját tapasztalatot szerzünk róla.
Tarts velünk a megismerés útján, és szerezz új nézőpontokat a Lélekélettan területén!