Látod már a lehetőségeidet a korlátozásban? (1)

Talán nem ismeretlen számodra az a mondat, hogy "Az szabad, aki a lelkében szabad". Ez egy alapgondolat, mely irányt és lehetőséget nyújt, ebben az időszakban halmozottan, és sokak számára. Ha fizikailag lecsökken a végezhető tevékenységek száma, akadályozva érezhetjük magunkat. Minél fontosabb számunkra az adott tevékenység, annál erősebb rossz érzést generál bennünk.

Nézzünk néhányat, és ezek előnyeit:

Ha az ilyen érzést észrevesszük, megfogalmazzuk, megértésén keresztül sok, bennünket automatikusan működtető mintára láthatunk rá. Miért jó ez nekünk? Mert lehetőséget kapunk az adott életterület szabad döntésű kezelésére, így a megoldási lehetőségeink száma jelentősen megnövekedhet.

Például itthoni munkavégzésre kényszerülök. Megszakad a napi rutin, miszerint reggel gyorsan elindítom a családot, mindenki megy a "saját" dolgára, késő délután hazaérek, gyorsan elvégzem a háztartási, szülői és egyéb feladatokat, és itt is van a lefekvés ideje. Ehelyett reggel felkelek, és mindenki itthon marad a saját szükségleteivel és feladataival együtt. A munka mellett ezeket a szükségleteket és feladatokat is kezelni kell. A kapcsolataink minőségétől függően ez különböző szintű nehézségeket vagy örömöt hozhat:

1. Örömöt, ha eddig is itthon dolgoztam, és az e miatti megjegyzések, az igazi munkával kapcsolatos meggyőződéseim miatt rosszul érintettek, és a hivatalos intézkedések által legalizálódik az itthoni tevékenységem.
   
   
2. Örömöt, ha pl. szükségletem volt, hogy a családommal több minőségi időt tölthessek, mert meggyőződésem szerint a jó szülő és a jó társ elegendő értő figyelmet képes adni. Eddig erre meglátásom és hiedelmeim szerint nem volt lehetőségem, és most itt az alkalom.
   
   
3.  Amikor a kezdeti örömből feszültség lesz. A fent említett automatikus irányítottságunk miatt, általában fel sem merült eddig bennünk, hogy talán nem a szűkebb vagy tágabb környezetünk az okai az eddigi időhiányunknak, ami miatt a családunk elhanyagolódott, hanem saját önvédelmünk generálta, mert igazából nem tudjuk, hogyan is kell jól működtetni egy családi csapatot. Ilyen esetekben, ha hirtelen szakad a nyakunkba a nagy lehetőség, és nem a saját tudatos érzelmi munkálkodás eredményeként merünk dönteni a családdal töltött több idő mellett, bizony gyorsan pokollá válhat a sok együttlét.
   
   
4. Ha már eleve félelemmel töltött el a folyamatos összezártság a szeretteimmel, akkor sok és mély tapasztalatom van a mintám szerinti kapcsolódások nehézségeiről, veszélyeiről, melyek tudattalanul, vagy akár tudatosan is olyan megoldásokat generáltak és legalizáltak az életemben, hogy olyan legyen mintha tudnám működtetni ezt a dolgot: pl. reggel gyorsan elindítom a családot, mindenki megy a "saját" dolgára, késő délután hazaérek, gyorsan elvégzem a háztartási, szülői és egyéb feladatokat, és itt is van a lefekvés ideje.

Ilyen és hasonló érzések megfigyelése esetén alkalmunk nyílik megfogalmazni, és tudatosítani magunkban, hogy mitől is félünk, mitől és hogyan tudnánk megnyugodni, és hosszútávon is boldogító megoldásokat találni ezekre a problémáinkra. Van e a környezetünkben olyan családi minta, amit érdemes lenne megismerni és követni? 

Te milyen lehetőségeket látsz ebben a megváltozott helyzetben? Szívesen olvasom a hozzászólásaidat lent.