Két videónk két új gondolattal gazdagít minket.
Az elsőben Váczy József arra világít rá, vajon elegendő-e az egészséges életmód ahhoz, hogy elkerüljük a betegségeket?
A második kisfilmben pedig egy nagyon érdekes témába vezet be bennünket Pindrok Beáta. Az agyszerkezetünk és a megélt konfliktusaink összefüggéseire világít rá. Lehet-e változtatni az agyi struktúránkon, mitől függ az, hogy mire, hogyan reagálunk?
A jövőben is számos hasznos videóval várunk. Szívesen látjuk a visszajelzésedet és a kérdéseidet a hozzászólások között.
További bejegyzések tanfolyamainkról:
Miért egyedülálló az Énlelő Alapítvány Lélekélettan tanfolyamsorozata?
Az Énlelő Alapítvány Lélekélettan tanfolyamsorozata több részből áll. Ezek egymásra épülnek. Az
Élő vagy online tanfolyam – melyiket válasszam?
A leggyakrabban ismételt kérdéseket és válaszokat elérheted ITT. Most szeretnék neked segíteni abban,
Online biologika tanfolyam – Gyakran ismételt kérdések
Az Énlelő Alapítványnál lehetőség van a biologika ismereteket online módon, az otthonodban
Nagyon köszönöm a két videot.
Érzéseim: Az első videóban, hogy életmóddal, étkezéssel, stb. megelőzhető-e a sejtszaporulat nagy megerősitést kaptam. Gondolatban reagáltam, hogy nem, nem, hiszen a lelkemet kell rendben tartani, hiszen a lélek betegiti meg a testet. Józsi válaszának nagyon örülök, hiszen a tanultakat hasznositani tudtam. Hála.
A második videót kétszer néztem meg, ez szinte tanfolyam volt nekem. Köszönet Beának az érthető, világos válaszokért.
Hálás vagyok a lehetőségért, sokat tanultam ismét.
Köszönettel. Gabi.
Kedves Bea,
van nekem egy unokaöcsém, 10 éves, akivel a szülei rettenetesen sokat szenvednek – szó szerint sajnos.
A kisfiú az a fajta- ismerjük ezt -, aki okos, de nehezen szocializálódik, középső gyerek.
Sportol, jégkorongozik, az levezet valamennyi energiáját.
Sok benne az agresszivitás, a húgát terrorizálja, bármikor megmakacsolja magát, az ő akaratát keresztül viszi, csak neki legyen „igaza”, neki meg kell kapnia – szerinte – bármit, ha nem ő van a középpontban – pl másnak van a névnapja v születésnapja – , bármi módon tönkre teszi az alkalmat durcáskodással, követelőzéssel, bármin megmakacsolással, megsértődéssel.
Azt szeretném kérdezni, hogy lehet „rajta” segíteni, vagy a segítés igényének belőle kell kiindulnia?
Egyébként iskolában is ugyanez a helyzet, nincs barátja, osztálykiránduláson a buszon nem ül mellé senki…
Rossz elképzelni az egészet.
Egyébként meg ha ö van a középpontban, tündéri, aranyos, figyelmes, elbűvöl bárkit. Megkapja azt az energiát, h egy felnőtt csak őrá figyeljen, őt segítse, hallgassa, játsszon vele stb. Szóval az energiáról szól.
De mi az alapdrámája ennek? és van-e belőle kiút?
köszönöm szépen,
Ági
Kedves Ágnes!
A viselkedés, amit a kisfiú mutat, az ő szülőktől kapott mintáiból és tapasztalataiból kialakított, veszélyhelyzetekben használatos túléltető önvédelmi viselkedés. Ő maga a szülők segítsége nélkül ezzel ennyi idősen még nem nagyon tud mit kezdeni. Az őt körülvevő érzelmi biztonság, kiegyensúlyozottság, a gyermek szintjén adott megnyugtató értelemadás, ami a változásokat elindíthatja. A probléma konkrét gyökeréhez a szülőkkel való beszélgetés elvezethetne. A szülők beállítódásai és az ezekből fakadó érzelmi megnyilvánulásai, konfliktus kezelési stratégiái az indítóprogram során, és a kisgyermekkorban meghatározóak, ezek képezik az önvédelmi programok alapjait. Fontosnak tartom ezért, hogy nem a gyermeket kell elsősorban „megjavítani”, hanem a mintáit adó embereknek kell tisztába kerülniük saját működésükkel, és ha szükségesnek találják, akkor változtatni rajta. Amit érdemes átgondolni első nekifutásra: milyen típusú kapcsolatokra, milyen elismerésekre, megnyilvánulásokra van szükségem ahhoz, hogy ne érezzem magam veszélyben?
Üdvözlettel: Beáta
Koszonom szepen! Igen, igen..