Nézd mi a valóság, a félelem függönyén túl!

A legtöbb kultúra a család, az emberi kapcsolódások fontosságán, tiszteletén alapul. Életünk és társadalmunk ezen az alapon épül föl, és működik. Nem véletlenül, hiszen ez fajunk genetikai programja, miszerint a túlélésünk záloga kapcsolataink ápolásán keresztül a családunk, csapatunk, csoportunk,... eredményes működtetése. Ezért a kapcsolódás minősége, mennyisége, léte, nemléte az, amin keresztül érzelmi és tudati érzékenyítésünk megtörténik, és ezen az érzékenységen keresztül azonosítjuk önmagunkat is. Ez életünk fundamentuma, erre építünk fel mindent, akár tudunk róla, akár nem. Miért is fontos ez?

Leginkább azért, mert ha tisztában vagyunk biológiai működésünk rendszerével, felismerhetjük mi történik bennünk, a szeretteinkben, a környezetünkben, a világban. Megérthetjük ezeket, és nem indul el bennünk automatikusan a félelem az ismeretlen, vagy vélt veszély miatt. Ez a mostani kovidos időszakban még fontosabbá vált, hiszen a rettegés forrása sokaknál most a koronavírus, ami elsődlegesen éppen kapcsolati konfliktusokat generál: Nem szeretnék kapcsolatba kerülni (megfertőződni) a vírussal. Ezért kerülnöm kell a legkülönfélébb helyzeteket, pl.: Nem akarok érintkezni (félek): a fertőzött emberekkel, a lehet, hogy fertőzött emberekkel, a vírussal teli levegővel (ami gyakorlatilag mindenütt ott van), nem akarok hozzányúlni semmihez, amihez más hozzáérhetett stb., és ezzel gyakorlatilag ki is meríthetjük az összes kapcsolódási lehetőségünket a tárgyi világgal és személyes emberi vonatkozásban egyaránt.

Az ilyen típusú félelmek állapotában, túlélési alkalmazkodásképpen vékonyodni kezdenek a légúti laphám szövetek (az orrüreg, szájüreg, légcső, tüdő) addig, amíg ez az érzelem tart. Ha megszűnik a félelem ezek az elsorvadt szövetek gyulladási folyamatok kíséretében újjáépülnek az eredeti állapotra. Ez a folyamat a kovid betegség tünetegyüttese.

Apróbb, rövidebb félelmi állapotok ilyen típusú elváltozásait és gyógyulási folyamatait egy erős szervezet könnyen megoldja. Ám ez hosszan tartó elhatárolódási konfliktusok esetén, olyan mértékű elváltozásokat eredményezhet, amelyek folyamata már igencsak megterhelő lehet. Egy éve tart ez a helyzet (és a vége még messze nem látható), ezalatt abszolút kimerülhet egy ember a folyamatos rettegésben. A regenerációs (megoldás utáni MU) szakasz nem csak a valós, vagy vélt veszély elmúltával indulhat el, hanem a küzdelem feladásával, és a beletörődéssel is.

Másodlagosan: A legkülönfélébb megélések a kialakult helyzettel kapcsolatban (pl. megélhetés, munkahely, új iskolai, óvodai feladatok, korlátozások, lehetőségek beszűkülése…): bosszankodás (gyomor, epevezeték, hasnyálmirigy vezeték érintettséggel), határkijelölési problémák (húgyutak), döntés konfliktusok (végbéllaphám), hátráltatottság (nyirok), kudarcok (kötőszövetek), mocskossági konfliktus (vastagbél), kilátástalanság (vesegyűjtőcsatorna), és sokáig folytatható a felsorolás, mert csak érzékenység kérdése, ki hogyan él meg egy számára veszélyesnek ítélt helyzetet.

Harmadlagosan: félhetünk a szeretteink biztonsága, egészsége miatt is. Ez a rettegés eljuttathat olyan végletes döntésekhez is, hogy megszüntetjük a velük való személyes kapcsolódást! Ez sok emberben igen erős konfliktusokat generálhat (elhagyatottság, kiszolgáltatottság, haszontalanság, önértékelés letörés, kapcsolati veszteség …), melyek aktív szakasza ugyan úgy, mint a föntebb felsorolt konfliktusoké, nagyon sok energiát igényel a veszélyesnek megélt helyzethez való fizikai és mentális alkalmazkodtatás érdekében. Folyamatosan felemésztve ezzel a fizikai és lelki ellenálló képességet, az un. immunrendszer hatékonyságát. Ha pedig megszűnik ez a szituáció, vagy beletörődik az illető a sorsába, automatikusan elindul a helyreállítás folyamata, amely szintén rengeteg energiát követel, az addigra már a stresszben kimerült szervezettől és idegrendszertől.

Az életért való rettegés állapota biológiai szinten (automatikusan) az egyed pillanatnyi túlélését helyezi előtérbe, ami azt jelenti, hogy ebben az állapotában döntései meghozatalakor nem hatékony a hosszútávú előrelátásban. Pedig ezt szem elől tévesztve, olyan folyamatokat indíthatunk el, amiket utólag a következményeket látva már nem tudunk visszacsinálni, bárhogyan szeretnénk.

Kapcsolódási vágyunk oka, hogy együtt vagyunk hatékonyak a túlélésben. Segítsük egymást a lelki nyugalom megteremtésében. Kérjünk segítséget azokban a helyzetekben, témákban, amik nyugtalanítanak bennünket, olyan emberektől, akik az adott területen biztonságosan, nyugodtan tudják vezetni az életüket, akik támogatása a megnyugvást adhatja nekünk. A valódi saját nyugalom megteremtése a leghatékonyabb segítség szeretteink számára is. Figyeljünk magunk és környezetünk érzelmi állapotára, őszinte kommunikációval segítsük kapcsolataink kölcsönösen nyugalmat biztosító folyamatos rendezését.

Te hogyan állsz a kapcsolataiddal? Van a környezetedben olyan, akivel megritkult, vagy megszűnt a kapcsolódásod? Számodra mi jelenti a nyugalmat? Mit teszel, kihez fordulsz, ha azt érzed, hogy szükséged van támogatásra?